Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - TÓTH LÁSZLÓ: Szembenézés, avagy még egyszer a nyolcvanas évekről (esszé)
TÓTH LÁSZLÓ előszeretettel színesítette időnként étrendjét. Emlékszem például — s ez már valóban emlék —, hogy önérzetében megbántva milyen eltorzult arccal rontott be az Irodalmi Szemle szerkesztőségébe 1979 nyarán, miután Varga Imre — aki pedig Rácz Olivértől ugyancsak eltérően nem is tud franciául — rájött, hogy az egyik Villon-versben szereplő fiút Rácz lánynak fordította (1.: Varga Imre: A csillagok visszfényei. Irodalmi Szemle, 1979. 5. sz.), s francia tudását fitogtatva igyekezett megszégyeníteni kritikusát. Még egyszer tehát: Aquila non capit muscas? Valóban? Az egyik ember emlékezetében a másikról megmaradt önteltség, a nemtetszőt megsemmisíteni igyekvő gúny és felsőbbrendűség-tudat — ami egyébként az Irodalmi Szemle-beli vitairatában is az előtérbe tolakszik — ugyancsak hozzátartozhat egy adott korszak történelméhez, történetéhez, úgy bizony! Mint ahogy ez az aprócska eset lélektani motivációnak sem akármilyen ahhoz, hogy Rácz a rákövetkező esztendőben — mert így szólt a fáma — bosszúból megfúrja Varga Imre Madách-díját. Erre azonban még alább visszatérek. Most csak annyit, hogy vitairata fényében szerencsére most már tudjuk, hogy Rácz aligha lehetett, mivel a legnagyobb határozottsággal állítja — igaz, velem, s nem Varga Imrével kapcsolatban, de gondolom, őrá is érvényesen —, hogy ő ilyesmit nem csinált... higgyünk hát neki... Annál is inkább, mivel (egyelőre) valóban nincs (konkrét) bizonyíték az ellenkezőjére. Különben sem állítottam írásomban semmi olyat, amit ne lehetne bizonyítani. Rácz hiperérzékeny válaszának viszont szép számmal vannak olyan passzusai, amelyek külön-külön is megérnének egy misét, hát még együtt! De lássuk csak ezeket, őhozzá hasonlóan, ugyancsak „szépen sorjában". Mire emlékszem rosszul? A múlt idejű Múlt idejű ember című inkriminált versem kapcsán Rácz Olivér leszögezi, hogy rosszul emlékezem. Elfelejti viszont kifejteni, hogy véleménye szerint miért emlékszem rosszul, sőt még azt sem találom az írásában, hogy mire. Kiről és miről tudott Rácz Olivér, és mit? Hogy tud-e, tudott-e Rácz Olivér A múlt idejű Múlt idejű ember előzményeiről, azt én nem dönthetem el. Igaz, szóban forgó írásomban nem is állítottam ilyet. Rácz Olivér neve írásom esszé-részében, ha nem tévedek, egyszer sem, napló-részében pedig, amennyiben jól számoltam, mindössze öt helyen — összesen nyolcszor szerepel, így annak egyáltalán nem ő az abszolút főszereplője. Ellenben mégiscsak lehet valami oka, hogy ilyen érzékenyen érintik őt olyan dolgok, amelyekről mégcsak tudomása sem volt, amit — mondom — készséggel el is hiszek neki. Ebben az esetben viszont azt nem értem, hogy mi jogon volt ő ott, ahol volt és töltött be olyan
