Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - FARNBAUER GÁBOF: Fantazmák 5. (gondolatregény)
FARNBAUER GÁBOR A valós számok egy olyan szemléletet „erőltetnek” ránk, amely, például, „jól” minősíti az almákat tömegükkel. Megfelelő pontosság esetén az egyes almák kielégítően identifikálhatóak mérés útján meghatározott racionális számokkal, amelyek a mérés pontosságának fokozásával (és az almák számának növelésével) végtelen hosszúságú, de véges mértékű, valós számokká konvergálnának. Ennek következtében nehéz elképzelni nulla tömegű almát. Azt mondjuk inkább, hogy a nulla tömegű alma: nincsen, nem létezik. Mégpedig azért nem létezik, mert a tömege nulla mértékű. Mintha bizony a létezés végtelen tényét minősíteni lehetne nagyságrendi viszonylagosságokkal. Mintha egy kőszikla „erősebben ” létezne, mint egy porszem, csak azért, mert sokkal nagyobb és súlyosabb nála. (A létező tulajdonságainak lehet mértéke, de a létezésének nem. A létezése — vagy van, vagy nincs. Inkább van. És ha van, akkor létezése „független” tulajdonságainak mértékétől.) 41H Játsszunk el azzal a gondolattal, hogy van egy méteres lécünk, amelyet kettéfűrészelünk, majd vesszük az egyik felét, és azt is elfelezzük... és így tovább. Hová vezetne egy ilyen végtelen folyamat? A fokozatosan felezett léc egyre kisebb lesz, és határesetben, a folyamat végtelenségében „megszűnik lenni”. Valamiről itt nem tudunk számot adni. Egy végtelen folyamatban valami nullává válik, eltűnik, és nem tudunk róla számot adni, ha elfeledkezünk arról, hogy marad(na) helyette a „felezési folyamat végtelensége” — mint létezés. 43.15 Miért volna ez irodalom?Miért ne volna? 43.16 Itt már sejthető a számok alkalmazásának másik alternatívája: amikor nem az empirikusan mérhető mérték segítségével rendelünk számokat a létezőkhöz, hanem „a végtelenség spekulatív elve szerint”. A létező létezik, mert végtelenség van benne, ezért végtelen hosszúságú számokat kell hozzájuk rendelnünk. Ez spekulatív és ontológiai matematika (fizika), olyan matematika, amelyben a számokat az empirikus mérés „megkerülésével”, spekulatív módon (végtelenségük elvén) közvetlenül kapcsoljuk a létezéshez. Létezhet, például, olyan létező is, amelyhez végtelen sok nullából álló számot rendelünk. Az ilyen számnak a mértéke nullának tekinthető, de a „hosszúsága” ettől függetlenül, nem elhanyagolhatóan végtelen. Tekintsük fontosnak azt, hogy a hosszúsága végtelen. Felfogásunkban próbáljunk mentesülni attól a tudattól, hogy az értéke nulla, mert az a tény, hogy a számjegyek száma végtelen, önálló jelentéssel bír. (Az ilyen nullákból álló számállomány a matematika kontextusában: végtelen dimenziós vektor.) 43.17 Próbáljunk almákat identifikálni különböző „stílusú” számokkal. A legegyszerűbb lehetőség a „megszámlálás”. Vegyük sorra az almákat, rendeljük hozzájuk a megfelelő, soron következő természetes számot. Például, írjuk egy cédulára, és ragasszuk rá az almára. Kezdetben nem is lesz semmi probléma. Mindegyik alma megkapja a maga számát, ráírjuk a cédulára, és felragasztjuk. De ha elég sok almát feltételezünk, akkor eljuthatunk egy ponthoz, amikor az alma sorszáma már olyan magas lesz, hogy a szám
