Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - FARNBAUER GÁBOF: Fantazmák 5. (gondolatregény)
Fantazmák 5. fizikai hossza meghaladja a cédulák méretét. Áttérhetünk nagyobb méretű cédulákra, de előbb-utóbb azok is kicsinynek bizonyulhatnak. Elvileg bármilyen cédulanagysághoz létezik az almáknak olyan mennyisége, amelyről már nem tudunk számot adni: a lejegyzett számok fizikai nagysága miatt... Ha valós számokhoz folyamodunk, akkor csak annyival könnyebb a helyzet, hogy rögtön az elején szembetalálkozunk ugyanezzel a problémával. Az adott almához rendelt valós számot az alma tömegének mérésével határozhatjuk meg, elvileg tetszőleges számú számjegyre, ha feltételezzük, hogy a pontosságnak nincsen elvi korlátja. A megkülönböztetendő almák számának növelése igényli is a pontosság fokozását. Határesetben mindegyik almához „rendeltünk” egy sorrendtől és a többi almától független, végtelen hoszzúságú számállományt, ami az alma neve. (Egy rózsát vétek volna tömeggel mérni?) 43.18 Módosítsuk most gondolatkísérletünket egyetlen alma növekvő pontosságú mérésére, azzal a messzemenően spekulatív kitétellel, hogy ez az Alma egyre „kisebb” lesz. Az Alma és a mindenség Almán „kívüli” része (a Más) — együtt Mindent alkotnak. Tehát az Alma egyértelmű meghatározása csak úgy képzelhető el, hogy ugyanakkor (a kiegészítés elve szerint) „meghatározódik” a Minden Almán kívüli teljessége is. A spekulatíve egyre kisebb Alma tömege egyre kisebb mértékű valós szám lesz. A tizedespont után és az első, nullánál nagyobb számjegy előtt minden határon túl növekedni fog a nullák száma. Határesetben — az abszolút kicsi Alma tömege egy csak nullákból álló végtelen hosszúságú számállomány lesz. Ezzel a Kalligrammal azonosíthatjuk az Alma létét. (Az Alma tömegének mértéke minden határon túl csökken, de a száma mindvégig Egy marad. Tehát a „végén” az Egy egyenlő lesz a végtelen sok nullával.) Ezzel a Kalligrammal meghatároztuk az Alma létét, ugyanakkor a teljesség elvén meghatároztuk a Minden Almán kívüli teljességét is. Mondhatjuk azt, hogy az abszolút kicsi Alma: a Semmi, és a vele azonos, rajta kívüli mindenség a Minden. Tehát az abszolút kicsi Alma jele —jele a Semminek és a Mindennek is. A kisebbedő Almához mindenkor rendelhetünk egy számállományt és a Minden rajta kívüli teljességét. Határesetben az Alma Semmi lesz, és marad a rajta kívüli teljesség, a Minden, és marad egy jel, egy Kalligram, végtelen sok nulla formájában, amely kizárásos alapon a Semmi és a Minden Kalligramjának tekinthető.
