Irodalmi Szemle, 1992

1992/3 - FARNBAUER GÁBOF: Fantazmák 5. (gondolatregény)

FARNBAUER GÁBOR

mesebbnél nemesebb és „természetesen ” egyáltalán nem értelmetlen célok korbácsolta indulatok mozgatnak

Az értelmetlenségét és teljes tudatlanságának elesettségét belátó életet nem lehetne barikádokra vinni.

Bizony az életnek nincsen értelme, és az ember retteg ettől a tudattól, pedig, ha sikerül elviselnie a vélt tudások hiányát (életben maradnia az élet értelmetlenségének tudatával), az emberi háborúságok nagy része nemcsak értelmetlenné, hanem elsősorban fölöslegessé válik

36.4 Ezért nem tudom vállalni, egyáltalán semmit nem tudok vállalni, magát a „ vállalást ” nem tudom, és meg kellett állnom. Félek attól a szabadságtól. Legszívesebben nem volnék szabad. Legszívesebben nem volnék. Csak hát vagyok

Nem lehet vállalni. Nincs ember, aki élni tudná azt, hogy bárki és bármilyen lehetne, bármikor bármit megtehetne.

36.5 Félek tehát attól a ponttól. Ezért van egy különbejáratú magánéletem, amelyben bármilyen vagyok, de csak gondolatban, ahol vannak különféle tetteim, de azok csak gondolatok, vannak különféle gondolataim, de azok nem igazságok, hanem fantazmák (hogy ne kelljen őket vállalnom), és van külső életem, amelyben nem vagyok semmilyen („közönséges” igyekszem lenni), nemigen kell gondolkodnom, de azt vállalni tudom, mert nem is igényel különösebb vállalást.

Azok a szerencsések, akikben nincs ez a szakadék, akik képesek megőrizni és vállalni a tartásukat, amelyet ugyanakkor a tetszőlegességből emelnek ki, tehát súlya van. Adott esetben a lila haj érdekes lehet, de rögtön kell egy korlát is, hogy akkor már ne kérdezze, miért nem sárga!!

Legjobb volna, ha kopasz lennék

36.6 A szabadság a mi létünk lényege. De a szabadságot nem lehet élni. „ Bármit ” nem lehet megtenni. Megtenni csak valamit lehet, és az a gyakorlatban kizárja azt, hogy mást tegyünk. Es felelősek vagyunk azért az egyért, amit végül megtettünk, de felelősek vagyunk mindazért is, amit nem tettünk meg — hogy miért nem tettük meg? Csak elhatározás kérdése az ilyen hatályú kilátástalan felelősség. A legtöbb, amit elérhetünk, hogy megpróbáljuk „elviselni” a szabadságunkat.

36.7 Csak elhatározás kérdése, hogy mennyi mindent nem tudunk Csak elhatározás kérdése, hogy „ott” álljunk teljesen tehetetlenül, mert bármit megtehetnénk (De nem is kell „bármi Elég egyetlen másik alternatíva!) Csak elhatározás kérdése, hogy mi a véleményünk Annyi a sziklaszilárd vélemény, mint a szemét. Információs szemét. A sok sziklaszilárd vélemény már-már az ostobaság és otromba önhittség határát súrolja. Nem érdekelnek a vélemények A véleményben nem az az érdekes, hogy sziklabálvány vagy homokdűne. A véleményben mindig az az érdekes, hogy van másik.

36.8 Az az igazság, hogy már nem különösebben érdeke! más véleménye. Engem az érdekel, hogy nekem más a véleményem. Más mást gondol, mint más. Ha ez így van, akkor jól van. Nekem az a problémám, hogy én mást gondolok, mint én. Egyébként meg nem gondolok semmit, és nem élek véleménnyel.