Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - FARNBAUER GÁBOF: Fantazmák 5. (gondolatregény)
Fantazmák 5. 37. Mennyink van? Mindegy miből. Lehet sok, lehet kevés. Lehet valaki elégedett annyival, aminél jóval több másnak még kevés a boldogsághoz. De ez is csak elhatározás kérdése. Ha elégedetlenek vagyunk, vegyük észre: valamit kevésnek találtunk, aminek mértéke nagyobbrészt elhatározásunk kérdése. Ez nem egyfajta keleties szervilizmus. Nem azt jelenti, hogy a boldogsághoz kevés is elég, hanem azt a lélektani botrányt, hogy a boldogság elhatározás kérdése, ami azonban általában a teljes boldogtalanságban válik nyilvánvalóvá. Egészen lapidárisan: ha az ember már nagyon boldogtalan, akkor vagy nem fog akarni élni, vagy boldogtalansága abszolút határán, amikor már-már megszüntetné magát, gyáván életben marad, amit azzal a felismerésével támogat, hogy „miért is vagyok én boldogtalan tulajdonképpen? Van ruhám, van ételem, nem kell fáznom! Mi a bajom egyáltalán?” Az esetek nagyobb részében semmi okunk rá, hogy boldogtalanok legyünk. És semmi okunk rá, hogy boldogok legyünk. Most akkor boldog legyek, vagy szomorú legyek? Jól érezzem magam, vagy rosszul érezzem magam? Az értelmetlen élet ára és érve, hogy elhatározássá válik. Néha jól esik rosszul érezni magunkat. 38. A ciklikusság nem tud az univerzáliák szerves grammatikája lenni. Használata kellemetlen és „kellemetlenségeket” okoz. A ciklikusság az univerzáliák körében valami rossz, valami kerülendő, például, a circulus vitiosis formájában: „Letartóztatásban tartani a letartóztatás okának megállapításáig. ” — Lehetséges ilyen szamárságokat mondani, és ezért meg is történhetnek. A számoknak ellenben kimondottan szóalkotó szabálya a ciklikusság, például, a továbbszámlálás axiómájának formájában. (Az univerzáliáknak nincs igazán kreatív szóalkotó szabálya. Az univerzáliát, amellyel megnevezünk valamilyen hasonlósági osztályt — ki kell találni, meg kell teremteni a hangalakját.) Ez érvényes a hangalak tekintetében is. Egytől tízig különböző szavakkal és jelekkel jelölhetjük a számokat. Tízen felül és bármelyik kettő között nem kell új szavakat kitalálnunk, továbbra is elegendőnek mutatkozik ugyanez a tíz jel. Vagy bináris alakban mindössze két jel elegendő bármelyik szám jelölésére. Ugyanakkor a tíz (vagy két) jel mindegyike maga is értelmes szám, ellentétben az univerzáliákkal, ahol a fonetikus betűk nem igen tekinthetők szavaknak. A számok nyelve tehát olyan nyelv, amelynek az „ábécéje” is szervesen a nyelvbe tartozik. 39. Egy barátom mesélte, hogy olyan álmot látott, amelyben egy rendkívül forgalmas út szélén állt a szemafor előtt, és az ő oldalán egy tábla fügött, amelyre az volt írva: „Ha át akarsz kelni az úton, akkor a túlsó oldalon megkell nyomnod egy gombot, hogy a szemafor zöldre váltson
