Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - KULCSÁR FERENC: Imádságok IX. (esszé)
Imádságok IX. pólya. Ha ezt az áldást letépjük magunkról, akkor idegenekké leszünk a földön, felismerhetetlen farkasokká még egymás számára is. S törni-zúzni, pusztítani kezdünk, jobb esetben pedig meddő módon fecsegni és magunk-szegényítőn pazarolni. Meg kell értenünk, hogy a logika, a rideg racionalizmus éppolyan csapdája a civilizációnak, mint annak ellentéte, a fanatizmus, a vakbuzgóság, a szolgalelkűség, a bigottság és a totalitás. Sőt, olykor e két ellentét tökéletesen fedi egymást, ezért nem tud egyik sem az élet legfőbb értkeire választ adni. Mire gondolok? Meg tudjuk-e válaszolni a logika vagy a fanatizmus segítségével, hogy mi az etika, a jóság, a szeretet vagy a valóság? Nem. Nem tudjuk, mert mind a kettő véglet; olyan szélsőségek, melyek az etikának, a jóságnak, szeretetnek vagy a valóságnak csak egyetlen, ezért nem kimerítő rétegét érintik: egyik csupán a ratióra, a másik csupán az elvakultságra támaszkodik. Az egyik az atombombáig jutott el, a másik a nacionalizmusig és a diktatúráig. A logika, a tudományba vetett FELTÉTLEN, sőt GÁTLÁSTALAN hit a pusztulás határára vitte a földön az életet, mert a kapzsisággal párosult; a fanatizmus — a diktatúrák és nacionalizmus — szintén egyfajta kapzsiság, amely a lelket öli meg, ezért természetszerűen lélektelen háborúkhoz vezet. Miért? Mert a logika is, a fanatizmus is levált, leválik a Valóságról; hűtlenségekké, a lét elárulóivá lesznek, mert kizárólagosak, ezért intoleránsak. Ilyen értelemben a civilizáció az intolerancia története. Amikor valami kizárólagossá lesz a történelemben, az nyomban pusztítóvá lesz, konfliktus forrásává. De mit tehet ez ellen az ember? Voltaképpen már megválaszoltuk: magunk fölött kell győznünk. Olyan válaszokat kell adnunk a civilizációnak, amelyeket az emberiság Kultúrája, az öntisztító és sértetlen Egész mond: nem engedhetjük meg az intoleranciát, mert méltatlan az élethez, a kultúrához és a léthez egyaránt. Nem kis paradoxon például, hogy azok a lángoló nacionalisták szerte a világon, akik nemzetük nevében más nemzeteket gyaláznak, éppen a nemzetüket gyalázzák, mivel a nemzet elsősorban és mindenekfelett kultúra — tehát más nemzetet sértegetni annyi, mint a kultúrát támadni: ez pedig kultúratagadó életellenesség. Azzal kezdtem, hogy az emberi logika ellentétes azzal, amit Létként vagy Istenként tapasztal meg az ember. Ezt, ezeket a megtapasztalásokat kell lefordítanunk emberi nyelvre. Mert lefordíthatok, úgyannyira, hogy szavaink immár a megtapasztalt és megélt Isten szavaiként megérinthetők lesznek, mintha csak magát a Lét okát, élet és halál urát, Istent érintenénk meg. S ezek a tolerancia szavai, mert létismeretet hordoznak. A szeretet szavai, mert a kultúra és az élet misztériumában tisztultak meg. Az önismeret szavai
