Irodalmi Szemle, 1992

1992/2 - GRENDEL LAJOS: Egy valóságos világ alapításának nehézségei (novella)

GRENDEL LAJOS

gondolatának a magvait. Pondró kertészkedését csak a használhatatlan Zümzüm egy-egy nyögése és mélyről felszakadó sóhaja zavarta meg. Molnár az előbbi incidens ellenére is folytatta Mari becserkészését. Hogy miben sántikál, arra már délután rájöhettem volna. Egy ízben, csak hogy megszabaduljak Pondró zaklatásaitól, elhatároztam, hogy segítek krumplit pucolni. Ám ezt a munkát mások már elvégezték helyettem. A konyha közepén, két felfordított vödrön ülve és egy harmadik fölé hajolva, a Nyúl és Molnár éppen végeztek a krumplipucolással. Mari kizavarta őket, Őzike pedig szűziesen paprikázta a bográcsban fortyogó sűrű és vörös masszát.

Tehát az első nap nem végeztünk semmit. Minden megváltozott azonban most, hogy az éjszaka leple alatt bezártak bennünket. Ettől a pillanattól fogva Zümzüm nem nyúlt a pohárhoz, és önmérsékletre intett bennünket is. A lányok, anélkül hogy felszólította volna őket rá valaki, kiosontak a konyhába. Tanakodni kezdtünk. Rövid idő alatt egyetértés alakult ki közöttünk abban, hogy a lapalapítást el kell halasztanunk bizonytalan időre, mert most az a legfontosabb, hogy kiszabaduljunk innen. Pityu morgott egy sort. Zümzüm mellett ő volt az, aki máris élt-halt a még meg sem született lapért. De ő is hamar belátta, hogy amíg nem vagyunk szabadok, nincs értelme nagy terveket forgatni a fejünkben.

— Azt kell megállapítanunk, hogy miben tévedtünk. Ez a záloga a szabadulásunknak — mondta Zümzüm. — Mindenkinek tisztáznia kell a tévedéseit.

Molnárt a tegnap esti megkísértése óta mintha kicserélték volna. Nyilván jót tett neki a hideg zuhany meg hogy egyedül hált, mert most agilis volt, és a helyes irányba mutató következtetéssel lepett meg bennünket.

— Azért vagyunk bezárva, mert ahogy élünk, az az élet látszata csupán. A látszatokba vagyunk bezárva, bár ez még nem minden — mondta. — De talán el lehet indulni ezen a nyomon.

— Oszolj! — mondta erre Zümzüm.

Nem volt könnyű a dolgunk. A látszatok világa a megtévesztésig hasonlított egy valóságos világhoz, s a lakosság tapasztalatlanabb vagy éretlenebb rétegei össze is tévesztették azzal. Akik a látszatok világát felépítették, ügyeltek arra is, hogy a látszatvilág tökéletes mása legyen annak a valóságos világnak, amelyet eltüntettek. Csak így hitethették el a lakossággal, hogy amit lát, az a valóságos világ, és nem annak valamilyen hamisítványa. Márpedig, ahogy a lakosság óriási hányada képtelen megkülönböztetni egy Rembrandt-hamisítványt az eredetijétől, ugyanúgy képtelen volt arra is, hogy leleplezze a hamisítványt abban a világban, amelyben élt. Erre célozhatott Molnár is, amikor azt mondta:

— Előbb magunkban kellene lelepleznünk a hamisítványt.

Vegyük, például, Zümzüm merész, bár távolról sem korszakalkotó tervét a lapalapítást illetően. Újságok és folyóiratok dögivei jelentek meg az országban, tele voltak velük a standok és pavilonok, és az emberek vásárolták és olvasták is ezeket az újságokat. Mindegyik újság a megtévesz