Irodalmi Szemle, 1992

1992/2 - HIZSNYAI ZOLTÁN: Októberi szieszta (vers)

Októberi szieszta

A legtöbbször mégis lágyzengésű, mintha kiscicát simogatna egy kéz. Egy túlontúl brutális, inas, szőrös kéz.

Hosszan, szelíden simogat, a kiscica megnyugszik, hátralapítja a fülét, fejét kecsesen egymás mellé rakott két mellső lábára hajtja, de amikor már elszendered- ne, a kéz megfeszül, megváltoztatja a simogatás irányát, és megroppantja a gyönge csontokat, aztán megint eler- nyed, lehalkul, magába feledkezik... ÉS MOST MEGINT!

Megint sikolt, riog, acélos fullánkját körbedöfködi a panelsikátor falairól visszaomlö lágy futamokba és amikor fölnyársalta mindet, megjuhászodik, zenél, csacsog, fodrot vet... HÜLYESÉG! Megy egy faszi, fütyörészik, hát akkor mi van?! Csak hadd fújja! Fújja, ha fújhatnékja van! Óbégathat is! Meg verheti a fütyijét a jó édes... HMMM...

Azért mégis különös... No, mi az?! Leállt volna az ablakom alatt?! Á, nem állt le... Minek állt volna le... Ez valóban megállt! Itt fütyörészik, mint egy csókra éhes trubadúr. MINDJÁRT KÜLDÖK NEKI EGY OLYAN PUSZIT, hogy megharapja a manduláját! DE NEM, NEM! Hogyisne! Nekem mi közöm hozzá?! Én itt heverek az ágyon, hallgatom a fütyörészését, nem szólok neki, hogy takarodjon a rohadt anyjába, mert ki tudja kicsoda, meg aztán nincs is mitől félnem, nem csináltam semmit. Különben sem nekem fütyörészik. Csak úgy magának fújja. Vagy valami jó bigét kerülget... No, fütyörészéssel nem sokra mész komám! ...UGYAN! HONNAN TUDNÁK A CÍMEMET?! Meg aztán elég sokan látták azt a karambolt. Csúcsforgalom... Zsúfolásig volt az utca. Ballagtak hazafelé a Pista bácsik, benedvesített gyér hajzatukban friss fésűnyomokkal, roggyant disznóbőr táskájukban az aznapi szajréval meg a szalonnamaradékkal, pattanásos gimnazista lányok haladtak nagy hanggal, karéjban, hajuk tövéig bepúderezve, művészbarettes káderek kacsáztak tova jelentőségteljesen, bőrdzsekis valutaüzérek törtek utat a fősodorban, követve zergetollas turistacsoportot, egyszóval péntek délutáni csúcsrajára- tás, hónaljszag, köpködés, borscs, knédli, paprikás csirke végbélsóhaja — és hirtelen egy félelmetes csattanás, üvegcserépcsörgés, döbbenet, majd egy valamivel tompább