Irodalmi Szemle, 1992
1992/2 - HIZSNYAI ZOLTÁN: Októberi szieszta (vers)
HIZSNYAI ZOLTÁN visszhangrepeta. Ezer és ezer riadt rágcsálószem. Borjú és új kapu... ÉN IS, IGEN, ÉN IS! Na és?! ...Nagy dolog! Mint a többiek. Sokan. Nagyon sokan. Ennyi. ...Igaz, az egyik gépkocsivezető kifejezetten engem bámult... A KÉK! Igen, a kék. Még a baleset előtt, amikor kifordult a mellékutcából, rámnézett. Mit ’’nézett”! Rám meresztette azt a guvadt ökörszemét! Ha nem engem bámul, talán neki sem hajt a másik kettőnek. SZŰZMÁRIÁM! Most jut eszembe, hogy én meg éppen akkor sercintettem a pipám mellől. Na bumm! Hát megvan! Szép kis kalamajka! De hogyan talált meg?! FOGD MÁR BE A CSŐRÖDET, TE! Mit képzelsz magadról?! Azt hiszed, beszarok tőled?!... Ez tényleg azt hiszi. És lehet, hogy oka van rá, hogy ezt higgye... Tud valamit... Amit én nem tudok... Mit? Mit tudhat?! És én mit tudhatok? Semmit. Még annyit se. Aludni se! Még átaludni se! Surranni... cincogva... lyukból... cikkcakkban... lyukba... Lenni. Nem lenni. És úgy lenni. Ez lenne a kérdés, ha a felelet válasz tudna lenni. De csak a fütyülés... Nem rám, de nekem. Néha úgy hasít, mint a tárogató, aztán kisimul, hátra simítja a fülem, elandalít... ISTENEM, EZ MEGINT KEZDI! De nem. EZ NEM LEHET! Hiszen számtalan tanúja volt az esetnek. Mindenki látta, hogy az az őrült szinte készakarva rohant bele a másik kettőbe! Én meg e- lőtte leköptem... De ki láthatta, hogy leköptem?! Senki! Senki?! Hiszen zsúfolásig volt az utca. A csúcs- forgalom kellős közepe. Hangyaboly. Hangyaegyformaság. Köpés és hangyaformaság: beköpés. NA ÉS?! NA ÉS?! NA ÉS?! Na és most mi lesz?! Hátra kötitek a sarkamat, vagy a sarokba térdepeltettek? Leíratjátok velem százszor: ne köpj?! Aztán ezerszer, hogy: köpj?! így lesz? így lesz! Jól van. Ehhez tartom magam. KÜLÖNBEN SEM ÚGY ÉRTETTEM ÉN AZT A KÖPÉST! Tudja, hogy van az a pipával! Sercintgetni kell tőle. Sajnálom... Nagyon. ...Persze, tudom, ez édeskevés...MONDOK VALAMIT. Megtérítem a kárt. Rendben? Ellenszolgál tatás...,érti, ugye? Ha már köptem: köpök. Még csúnyákat sem gondolok közben. Megpuhultam, mint napon a vaj. Hol? Mikor? Kivel?
