Irodalmi Szemle, 1992
1992/2 - MILAN KUNDERA: Lítost (elbeszélés)
Lltost felpofozott nő sír. Egyenlőnek érezhetik tehát magukat, és szerelmük folytatódhat. Mivel a bosszú sohase árulhatja el igazi okát (a diák nem mondhatja meg a lánynak, hogy azért ütötte meg, mert gyorsan úszott), hamis indítékot kell felhoznia. A lítost tehát sohasem nélkülözheti a patetikus képmutatást: a fiatalember azt állítja, hogy majd megőrült félelmében, mert azt hitte, hogy a lány megfullad, és a gyerek unos-untalan hamis hangokat játszik kétségbeesett tehetetlenséget színlelve. Ennek a fejezetnek eredetileg ezt a címet akartam adni: Kicsoda a diák? De ha a lítosttó\ szól, az olyan mintha a diákról szólna, mert a diák nem más, mint maga a lítost. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a diáklány, akibe beleszeretett, végül elhagyta. Nem kellemes dolog, ha az embert megverik azért, mert tud úszni. A hentes felesége, akivel a diák a szülővárosában találkozott, olyan jótékonyan hatott rá, mint valami óriási tapasz, amely be tudná burkolni sebeit. Az asszony csodálta, imádta, és amikor Schopenhauerről mesélt neki, nem próbálkozott ellenérvekkel kifejezni a diáktól független saját személyiségét (mint ahogy azt a rossz emlékű diáklány tette), hanem olyan szemekkel nézett rá, amelyekben ő, az asszony meghatottságától meghatva, könnyeket vélt fölfedezni. S ne felejtsük el mindehhez hozzátenni, hogy azóta, amióta a diáklány szakított vele, nem szeretkezett egyetlen nővel sem. Kicsoda Voltaire? Tanársegéd az egyetemen, szellemes, agresszív, és a szeme gúnyosan beleszúródik ellenfele arcába. Mindez elégséges ok volt arra, hogy Voltaire-nek kereszteljék el. Szerette a diákot, ami nem kis kitüntetés, mert Voltaire nagy igényekhez kötötte rokonszenvét. Szeminárium után megszólította a diákot és megkérdezte tőle, van-e ideje holnap este. Ó jaj, épp holnap este érkezik meg Kristýna. A diáknak minden bátorságát össze kellett szednie, hogy megmondja Voltaire-nek: a holnapi estje foglalt. De Voltaire csak legyintett: — Akkor halassza el azt a programot máskorra, higgye el, megéri — és elmondta, hogy holnap ete az irodalmi klubban az ország legjobb költői jönnek össze, ő, Voltaire is ott lesz, és szeretné, ha a diák megismerkedne a költőkkel. Igen, ott lesz a nagy költő is, akiről Voltaire monográfiát ír és gyakran meglátogatja. A költő beteg és mankóval jár. Ezért lehet olyan ritkán látni emberek között, így hát a holnapi találkozás lehetősége annál becsesebb. A diák ismerte mindazoknak a költőknek a műveit, akik jelen lesznek a találkozón, a nagy költő verseiből pedig egész oldalakat tudott könyv nélkül. Soha semmiré sem vágyott jobban, mint arra, hogy egy estét ezekkel
