Irodalmi Szemle, 1992
1992/12 - TÓTH LÁSZLÓ: Szegény nagypapa megütötte…; A nagymama nem visel…; A feleségem voltaképpen jó...
A nagymama nem visel... el megint ő cirpelt a sarokban — Szegény nagypapa azóta hófelhő lett a januári égen őt üdvözlöm minden hóesésben aláállok és nem rázom le magamról hadd olvadjon bele a ruhámba hadd ivódjon bele a bőrömbe — A nagymama nem visel... (TOPOGRÁFIA — X.) A nagymama nem visel szalmakalapot a szalmakalapnak sosem volt szüksége nagymamára aki míg fiatalabb volt talán nem is látott szalmakalapot most meg már nem is igen illene neki A nagymama nem visel nyakéket a nyakéknek sosem volt szüksége nagymamára aki míg fiatalabb volt talán nem is látott nyakéket most meg már nem is igen illene neki A nagymama nem visel melldíszt a melldísznek sosem volt szüksége nagymamára aki míg fiatalabb volt talán nem is látott melldíszt most meg már nem is igen illene neki A nagymama nem hord karperecet a karperecnek sosem volt szüksége nagymamára aki míg fiatalabb volt talán nem is látott karperecet most meg már nem is igen illene neki A nagymama nem hord a derekán dísze bőrövet a díszes bőrövnek sosem volt szüksége nagymamára aki míg fiatalabb volt talán nem is látott díszes bőrövet most meg már nem is igen illene neki A nagymama nem hord tüsarkú cipőt a tűsarkú cipőnek sosem volt szüksége nagymamára aki
