Irodalmi Szemle, 1992
1992/12 - DOKUMENTUM - Komlós Aladár szlovákiai pályakezdése és későbbi irodalmi kapcsolatai Gál István emlékére
DOKUMENTUM emelkedik egyre följebb dicsőségben, a könyv lapjáról a színpadra szállva és sikerét minden földrészre szétgyűrűztetve: az a könyvdráma, melyet a korának többsége sokáig némi fentartással fogadott és csak kevesek magasztalták teljes lelkesedéssel: Az ember tragédiája." Komlós a továbbiakban áttekinti a madáchi mű összes vélt és valódi ellentmondásait, s elemzése végén a következő konklúzióra jut: Madách legyőzni nem képes a torkát szorongató kétséget, de hatalmasan birkózik vele, s nem adja meg magát. Inkább felkavar, mint megnyugtat. Jobban tud kérdezni, mint felelni; kérdései mély kérdések, amelyekre lehetetlen egzakt bizo- nyosságú feleletet találni, de Madách oly eleven sajgással éli át őket, mint nálunk senki sem... Műve egy mély lélek és művelt szellem alkotása, gazdagít és felemel. Teljes ellentmondásosságában kell átélni, azaz szorongva figyelni az emberiség fenyegető kudarcaira, de ugyanakkor megőrizni bizalmunkat és kedvünket a küzdelemhez, mint Ádám, az örök sziklagörgető, aki minden zuhanása után újra nekifut, hogy felvigye a terhet a csúcsig.'1 (Táguló irodalom, 33. 1.) Úgy érzem, hogy ebben az elemzésben a „földi” büszke öröme is jelen van. Komlós izraelita vallású kocsmáros család sarja volt, s családja magyarrá válása szellemi szinten nála teljesedett ki. Ez a folyamat pedig a nagy múltú losonci gimnáziumban ment végbe, ahol a gimnazistát egy tüneményes tanár: a költő Bodor Aladár tanította magyarra. „Sosem láttunk hozzá hasonló embert — írja félszázaddal későbbi visszaemlékezésében. — Úgy éreztük, hogy emberfeletti lény, félisten jelent meg kisvárosunkban. Minden erények foglalata volt: rettenthetetlen hős, félelmetes kardvívó, de ugyanakkor lágyszívű és rajongó, játékos költő, kiváló szónok, szellemes társalgó, egészében romantikus regényhős, valóságos középkori lovag.” (Táguló irodalom, 248. 1.) A visszaemlékező szerint Bodor hőskora Losoncon teljesedett ki. Ez a nemzetét mélyen szerető ember minden nemzetet, nemzetiséget megbecsült, s emberileg és politikailag is bátran kiállt a szociálisan gyenge rétegek mellett. Losoncról azért kellett eltávoznia, mert az 1910-es választásokon a nagyhatalmú helyi képviselőjelölttel: báró Hazai honvédelmi miniszterrel szemben állami tanár létére a csizmadia foglalkozású ellenjelölt mellett korteskedett. Bodornak hatékony szerepe volt komlós korai irodalmi debútjében is. Nyolcadikos gimnazistaként 1910-ben két iskolatársával: Darvas Jánossal és Begyáts Lászlóval együtt közös verseskötetük jelent meg Bontakozó szárnyak címmel, s a Bevezetőt rajongva szeretett tanáruk írta. Amint majd látni és sejteni fogjuk: Bodor hatása, pátfogása és óvó szelleme Komlós későbbi nehéz életszakaszaiban is megnyilvánult, s tisztelt eszményképként része volt abban is, hogy az irodalomtudós Komlós társadalmi és szociális problémák iránt mindvégig érzékeny maradt. Mentorkodó tanárát teljes pályája vonatkozásában konzervatív demokratának lehetne nevezni, Komlós világnézete pedig a polgári baloldaliság és szociáldemokratizmus ötvözete volt. A bölcsészeti fakultást Budapesten végezte el, s az első világháború frontjára valószínűleg kassai tanárként került. Erre abból lehet következtet
