Irodalmi Szemle, 1992

1992/12 - DUBA GYULA: 3 irodalmi paródiája

A LÓCITROM SZAGA

1.1. A gondolat bennem él, de ha nem lennék, nem élhetne bennem, nem lenne gondolat. Ám ha nem lenne gondolat, hiába lennék. Ez egy Bit, haszontalan evidencia.

1.2. Mi van akkor, ha én nem én vagyok? Hanem, nondjuk, Zoltán. Vagy Lajos. Vagy István. Akkor a gondolat sem lehet az enyém, hanem Zoltáné, Lajosé, Istváné! Akkor az már egy más gondolat. Ez is egy Biti

1.3. És természetesen más regény! Ne legyenek skrupulusaink, valljuk be: egészen más regény! S ha véletlenül özvegy Korompay Lipótné lennék? Akkor még másabb regény! A gondolatoknak nem a jelentése igaz, hanem a léte. Nem fontos, mit érnek, hanem hogy hordozzák őket, vannak! (Lásd: atomfejhordozó!) Ha egy gondolatom Zoltánban él, akkor az már nem ugyanaz a gondolat és nem az én gondolatom, hanem a Zoltáné. Ha Lajos hordozza, akkor sem ugyanaz, már nem a Zoltán gondolata, s nem az enyém. Istvánnal ugyanígy. Ha pedig özvegy Korompay Lipótnéban él a gondolat, akkor az végképp nem a miénk. A jelentése is dettó az lehet, mégsem a miénk. Mégis más. Hát még ha Jacob Horner gondolná! Netán dr. Jekyll! Akkor szüret lenne, azt a mindenét!

1.4. Én tehát gondolok valamit magamról és azt gondolom, hogy a gondolatot én gondoltam magamról. Az enyém, magamban hordozom. Mégis gondolat, tehát van! Gondolat, annak ellenére, hogy én gondoltam.

Most pedig azt gondolom, hogy érzem a lócitrom szagát! Fanyar, kesernyés, langyos illat. De miután a gondolat nem érezhet és nem szagolhat, az a gondolatom, hogy érzem a lócitrom szagát, kérdésessé válik, igazából nem létezhet. Akkor létezne, ha nem gondolnám, hogy érzem az illatot. így a gondolat vagy van, vagy nincs. Vannincs. Nincsvan. Na, ennyi elég!

1.5. Találkozom az utcán Istvánnal, orrát a föld felé szegezve, majd a magasba tartva és az ég felé szimatolva kérdi: érzed a lócitrom szagát? Nem mondhatom, hogy nem érzem, válaszolom, de azt sem mondom, hogy nem érzem! Pontosabban, nem mondom, hogy érzem, és nem gondolom, hogy érzem, pedig érzem, mert a gondolat nem érezhet, pedig akkor is érzem, de inkább azt gondolom, hogy nem érzem, hogy a gondolat gondolat maradhasson, hiszen nem érez, tehát gondolat lehet, ami van, amiből lehet regény! Számodra, István azonban nem lehet regény, mert te érzed, tehát neked nem gondolat, hanem érzés,

sőt hús-vér valóság, ami kevés!

1.6. Itt battyog Lajos, mondja István, kérdezzük meg őt, érzi-e a lócitrom szagát? Nem érzem, válaszolja Lajos, én regényíró vagyok. Azért nem érzek semmit, hogy gondolataim lehessenek, mert ha nincsenek gondolataim, nem írhatok regényt! De kérdezzétek meg Zoltánt, éppen itt támolyog előttünk, ő lehet, hogy érzi, mert ő költő, ő nyugodtan érezheti, mert nincs szüksége gondolatokra! Hé, fenegyerek Zoltán, érzed - e a lócitrom szagát? Zoltán létkérdést kapott, ötöl-hatol. Érzem, a teremburáját, és gondolom is, hogy érzem. Tehát érzem is, meg gondo