Irodalmi Szemle, 1992
1992/12 - DUBA GYULA: 3 irodalmi paródiája
DUBA GYULA 3 irodalmi paródiája lom is, hogy érzem, de én megtehetem, lehetek ellentmondásos és érthetetlen, mert verseket írok, és néha esszét. (Az eszé tokját.) 1.7. Kár, hogy nem jár erre özvegy Korompay Lipótné, mondja István, mert ha erre járna, őt is megkérdeznénk, hogy érzi-e a lócitrom szagát. 1.8. Ki tudná, hol császkál a banya! De ha nem lélegeznénk, mi sem éreznénk a lócitrom szagát, és akkor mindnyájan gondolkodhatnánk! 2. A gondolat édes bélés, akarom. 2.1. Én: Gondolkodom, tehát írhatok. Zoltán: Nem gondolkodom, tehát írok. Lajos: Regényt írok, tehát nem érezhetek. István: Szagolok, tehát érzek, tehát nem gondolkodom. Özvegy Korompay Lipótné: Ennyi agyalágyult egy helyen! 2.2. De a citrom van, mert illatozik. 2.3. Mi a citromhoz tartozik, hol van a ló? 2.4. Azám, hol? Találd te ki, nyájas olvasó! Melyben vége a (gondolat)regénynek, mert tovább nem folytatható, s ami nem folytatható, azt nem lehet folytatni, mert folytathatatlan; nem folytatható tehát, mert a folytathatatlan nem folytatható, ha egyszer folytathatatlan és nem folytatható. 1. Irodalom: mint METAtevékenység! Regény: gondolathősök küzdelme a tettekkel — önmagukért! 1.1. A citrom illata a lótrágya szaga. Átölelem az illatot. De megvetem a szagot. Mily finom nüansz! Mikroméretű. Pont-kiterjedésű. Mint egy Bit. A haszontalan. A cselekvő gondolat körül tapogatja az illat forrását és keresi eredetüket. Megsimogatja a sápadtzöld tojás alakú labdacsokat, ezen finoman gőzölgő, páradús légkört s benne a szemcsés és töredékes kalandorokat. Contradictio in redundantis! De honan a citrom, merre lézeng nyurga, négylábú párja, hol van a ló? Aki nem érti, hogy halvány gőzünk sincs róla, merre jár, annak halvány gőze sem lehet arról, hogy hol van. 1.2. Tehát a ló, de nem a lú. Mondhatnánk azt is, hogy megfőzte a húsát s tyúkokkal etette meg a szövetkezet. Ez egy gondolat. Nincs teste, PARARÉBUSZOK 3-
