Irodalmi Szemle, 1992
1992/11 - SZIMPÓZIUM - Avantgárd, posztmodern, transzavantgárd
Avantgárd, posztmodern, transzavantgárd Cselényi László: Van valami kapcsolatod Komoróczy Gézával, a neves sumerológussal, aki egyszer Szigligeten döbbenten olvasta a kompozícióidat. Bujdosó Alpár: Nagyon sok munkám az ő könyvének olvasásakor fogant. Kálnássy Tibor: íme, a „szöveg—szöveg közötti kapcsolat” példája! Bujdosó Alpár: Komoróczy a sumerológiának azt a részét műveli, ami engem különösen érdekel: a sumér költészetet kutatja. Kálnássy Tibor: A természet problémájával kapcsolatban föltennék egy kérdést. A nagyváros a posztmodern elmélet szerint valami megvetendő dolog. Az ember elvágyódik a természetbe, de azt hiszem, összefügg ez azzal a korszakkal is, ami 68 után kezdődik. A te esetedben hogy van ez? Bujdosó Alpár: Erre nehéz mit mondani. Budapesten nőttem föl 21 éves koromig ott éltem; jelenleg Bécs egyik elővárosában élek, egyébként Pesten a Gellérthegy volt az otthonom. Szóval minden bizonnyal valami „belső gondolkodás” az bennem, ami a természetet emberközelinek tartja. Például az a sumér fölfedezés, hogy az EMBER a FÖLD istenségének és az ÉG istenségének a párosodásából származott. De a görög mitológiák is nagyon foglalkoztatják a fantáziámat. Nagy Pali és Papp Tibor szövegeiben viszont van egy olyan réteg, amely megérzésem szerint markánsan elkülöníti műveiket az enyémtől. S ez a réteg a mélylélektannal kapcsolatos. Papp Tibor munkáiban a művészet kiváltó okai is jelen vannak. Cselényi László: Érdemes a különbségeket még így érintőlegesen is körbejárni, mert sokan azt mondják, hogy a műhelyesek egymást ismételgetik, parodizálják, egymás eszközeit alkalmazzák, nincs lényeges különbség köztük... Tőzsér Árpád: Bujdosó műveiben meglepően gyakoriak a visszatérő motívumok. Ezek egyike a bogár. Azontúl, hogy a bogár a természet része, van-e vajon valami más funkciója is? Bujdosó Alpár: A bogár motívumát sokféle meggondolásból használom. Ha az ablakon légy mászik, egyfajta természetes struktúrát hoz létre, s ez például matematikailag nehezen követhető, de ezeket a struktúrákat az ember szívesen átveszi. Ezenkívül a légy vagy a rovarok általában számomra gyakran valami fenyegető veszélyt is jelentenek. Kompozíciómban sokszor rágják az ember tüdejét vagy az embert magát. És hát számos bogár számított totemállatnak is. Az ősmagyar mitológiában ilyen totemállat volt például a galacsinhajtó bogár, a skarabeus.
