Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - DOKUMENTUM - SZARKA LÁSZLÓ: A magyar politikai közvélemény Csehszlovákia-képe 1938-ban
DOKUMENTUM hangulat tovább erősödött a magyar közvéleményben. A közeli területrevízió illúziója Kobr követ szerint a magyar kormánynak is kapóra jött, mert ezzel a revíziós hangulatkeltéssel kívánja elterelni a közvélemény figyelmét az Anschluss nyomán az országot fenyegető bel- és külpolitikai fordulat veszélyéről. A csehszlovák diplomata rezignáltan állapította meg, hogy „még Csehszlovákia magyar barátai is azt hajtogatják, hogy három millió németet nem lehet fegyverrel Csehszlovákia keretei közt megtartani". Mindez jól érzékelteti azt a hangulatot amely a csehszlovák válság magyarországi visszhangja nyomán támadt . Az Anschluss külpolitikai visszhangja mellett elsősorban a szudétanémet kérdés kiéleződése irányította Csehszlovákiára a magyar külpolitika és közvélemény figyelmét. A magyar álláspont kezdettől fogva azt hangsúlyozta, hogy a német nemzetiség követeléseivel egyidőben a köztársaság többi kisebbségének, köztük a magyar kisebbségnek a problémáit is meg kell oldani. Ennek megfelelően a magyar kormány az Esterházy János, Szüllő Géza és Jaross Andor által vezetett Egyesült Magyar Párt minden lépését igyekezett befolyásolni. A május-júniusi községi választásokon mindenütt rendkívül megerősödött magyar párt — a vezetés némely tagjának vonakodása ellenére — rövid időn belül engedékeny eszközévé vált a Csehszlovákia destabilizálására törekvő magyar kormánynak. Ester- házyék mereven elzárkóztak a kulturális, gazdasági területen széles körű önkormányzatot, a nyelvi jogok vonatkozásában korábban is nagyvonalú, de a gyakorlatban korlátozott érvényű szabadságjogok messzemenő garantálását biztosító csehszlovák nemzetiségi statútumtervezettől. A magyar—kisantant tárgyalások 1938 nyarán szintén a csehszlovák belpolitikai válság elmélyítését, illetve az Első Köztársaságnak kelet-közép- európai szövetségeseitől való elszigetelését célozták: Budapest a prágai kormánytól a román és jugoszláv kötelezettségvállalásoknál nagyobb engedményeket kívánt beiktatni a csehszlovák kisebbségi nyilatkozatba!101 A magyar kormányzati politika a csehszlovák kisebbségi kérdéskomplexummal 1938-ban már kizárólag mint a revíziós igények előkészítését szolgáló destabilizáló tényezővel számolt. A külügyi költségvetés parlamenti vitájában Sigray Antal, a kormány előadója már júniusban annak a reményének adott kifejezést, hogy a csehszlovák kérdést nem sikerül az érintett kisebbségek megelégedésére megoldani, ami formai alapot nyújthat az elszakított területek hovatartozásának, újraszabályozásának kezdeményezésére.'111 Az augusztus végi kiéli magyar—német tárgyalásokon ugyan nem született pontos politikai és katonai megállapodás a Csehszlovákiával szembeni igények összehangolásáról, Hitler a népi elv alapján csakis a magyarlakta területek visszacsatolásához ígért támogatást, egyszersmind jelezvén azt is, hogy ezért a támogatásért cserébe szükség esetén elvárja Magyarország katonai együttműködését. A mindenre hajlandó Horthyval ellentétben Imrédy miniszterelnöknek és Kánya külügyminiszternek sike
