Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - DOKUMENTUM - SZARKA LÁSZLÓ: A magyar politikai közvélemény Csehszlovákia-képe 1938-ban
A magyar politikai közvélemény Csehszlovákia-képe 1938-ban volt. Ez mindenekelőtt a viszonylag könnyen rekonstruálható nyelvhatár meglétére, részben az 1918. november-decemberi magyar—szlovák demarkációs tárgyalásokon kijelölt határvonal tényére vezethető vissza. Ezek figyelembevételével a Tanácsköztársaság vezetése szintén foglalkozott az etnikai határok jelentőségével. A CSKP vezetése részéről pedig B. Šmeral tekintette viszonylag könnyen megoldhatónak a magyar területek önren- delkezéses alapon való visszacsatolását/71 Az etnikai határkorrekciók képezték a tárgyát az 1921. évi háromfordulós magyar—csehszlovák államközi tárgyalások brucki és marienbadi külügyminiszteri megbeszélésein is{8). Emellett T. G. Masaryk 1920-ban, 1923-ban, 1927-ben és 1930-ban határkorrekciókat is kilátásba helyező nyilatkozatai, valamint a nemzetközi kisebbségvédelem fórumai, Rothermere lord akciója, majd a harmincas évek második felében az angol és francia politikában felerősödő rendezési tervek tartották napirenden a nyelvhatárok szerinti határkiigazítások kérdését. A magyar külpolitikai vezetés azonban mindvégig legfeljebb mint részmegoldást, mint kezdeti lépést tartotta elfogadhatónak a Csehszlovákiával szembeni területi igények megvalósításában a magyarlakta területekre korlátozódó revíziót. Hitler Csehszlovákia felszámolását célul kitűző terveinek kiszivárgó hírei kezdetben a magyar revíziós program álhatatosságának indokoltságát látszottak igazolni. A Csehszlovákia belső destabilizálásának eszközévé degradált nemzetiségpolitikai csatározások azonban a szudétané- met kérdés előtérbe kerülésével ismét a nemzetiségi, illetve a „népi” kritériumok szerinti revízió alternatíváját tolták előtérbe. Remények és kétségek, felfokozott várakozás és a saját gyengeség miatt érzett félelem jellemezte a magyar kormány álláspontját a Hitler, Ribbent- rop és Keitel által egyre egyértelműbben szorgalmazott közös Csehszlová- kia-ellenes fellépést illetően. A német sajtóforrások nyomán egyre több szó esett arról, hogy az osztrák bekebelezést Csehszlovákia lerohanása követi majd. A hitleri Németország harapófogójába került Csehszlovákia sok helyen és sűrűn tálalt tálalt nemzetiségi térképe, a csehszlovák belpolitika súlyosbodó válságának bőven ömlesztett hírei táptalajul szolgáltak a Turul Szövetség és a Revíziós Liga Csehszlovákia-ellenes hangulatkeltéséhez. S történt mindez a Hitler által már két évvel korábban a kortárs magyar generáció számára egyedül elérhetőnek mondott s épp ezért a magyar kormányzat számára első számú revíziós célnak ajánlott felvidéki „országgyarapítás” koncepciójával összhangban. Az 1938. április 7-i egyetemi, majd pedig az április 24-én a Revíziós Liga által szervezett nagygyűlések előkészületei és lefolyása során egyaránt a szélsőségesen csehszlovákellenes hangnem volt a jellemző: a résztvevők a csehszlovák állam teljes felszámolását, a magyar kormánytól pedig Szlovákia és Kárpátalja megszállását követelték. A magyar külügyminiszter mindkét alkalommal hivatalosan elnézést kért a csehszlovák nagykövettől, különösen a tüntetések hangnemét tartotta a magyar kormány nevében is elítélendőnek. Kobr jelentéseiben ezt követően is arról volt kénytelen beszámolni, hogy a Csehszlovákia-ellenes
