Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - KONTEXTUS - FÓNOD TOLTÁN: Az igazság a humanitás matematikája
KONTEXTUS LANSTYÁK ISTVÁN Kétnyelvűség és társadalmi érvényesülés Napjainkban világviszonylatban is nagy érdeklődés mutatkozik a kétnyelvűség kérdése iránt. Ez az érdeklődés érthető, hiszen az emberiség zöme — számítások szerint kb. 90 százaléka — többnemzetiségű országokban él; igaz, a kétnyelvűség kényszere valójában sokkal kevesebbre, „csupán” mintegy 600 millió emberre nehezedik: ennyi ugyanis a nemzeti kisebbségekhez tartozók száma. Sajátos, hogy míg a propaganda és az elvárások szintjén Csehszlovákiában is sok szó esik a kétnyelvűségről, addig a magyar—szlovák, illetve a szlovák—magyar kétnyelvűség tudományos vizsgálatára eddig egyáltalán nem került sor. Az is jellemző — korántsem véletlen! —, hogy kétnyelvűségen többnyire azt az állapotot szoktuk érteni, amely a második nyelv „minél tökéletesebb” elsajátítása révén következik (vagy inkább következne) be. Arra, hogy ez a kívánatosnak vélt állapot az első nyelvre, a magyarra nézve milyen következményekkel jár(hat), nem nagyon szoktunk különösebb figyelmet fordítani a kétnyelvűség szükségességét hirdető fejtegetéseinkben. Az anyanyelvet egyszer s mindenkorra adottnak tekintjük, olyasvalaminek, amire alig érdemes szót vesztegetni. Nagyon sokan vannak közöttünk, akiket mardos a lelkiismeret, amiért nem tudnak „tökéletesen” szlovákul; s akik ugyanakkor nagyvonalúan elsiklanak a fölött a tény fölött, hogy az anyanyelvűket sem beszélik úgy, ahogyan az elvárható volna tőlük. Igaz, többnyire az anyanyelv tekintetében nincs is ilyen elvárás. A második nyelv „minél tökéletesebb” megtanulása egyeseknél hovatovább elsőrendű életcéllá lép elő, amelyért nem lehet elég nagy árat fizetni. Mintha az ember társadalmi érvényesülésének az idegen nyelv elsajátítása volna a legfontosabb eszköze. Persze azt, hogy az egyik vagy a másik nyelvnek milyen szerepe van (vagy kellene hogy legyen) a nyelvi kisebbségben élő emberek életében, társadalmi érvényesülésében, nem lehet „kinyilatkoztatásszerűen” megállapítani, hanem sokirányú és alapos szociológiai, pszicho- és szociolingviszti- kai, demográfiai és egyéb kutatásokra építve kellene föltárni a mai helyzetet, majd pedig fölvázolni a várható fejlődés lehetőségeit, meghatározni a kívánt cél elérésének leghatékonyabb módjait. Ezt a munkát a külföldi kétnyelvűségi kutatások rendkívül gazdag eredményeire kellene alapozni. Sajnos az e kérdésekkel foglalkozó külföldi munkák nálunk jószerével ismeretlenek; pedig ezek nemcsak módszertani szempontból
