Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - KONTEXTUS - FÓNOD TOLTÁN: Az igazság a humanitás matematikája
KONTEXTUS állhatnának előttünk példaként, hanem eredményeiket sok esetben közvetlenül is hasznosíthatnánk, figyelembe véve persze az általunk vizsgált és a nálunk fönálló helyzet különbözőségeit. így például roppant tanulságosak lehetnének számunkra azok a munkák, amelyek a nyelvi okokból következő hátrányos helyzettel foglalkoznak. E kérdéseket a nyelvtudománynak egy, az elmúlt évtizedekben erőteljesen fejlődő ága, a szocioling- visztika vizsgálja. E tudományág művelőinek egy része kifejezetten olyan kérdésekre összpontosítja a figyelmét, amelyek egészen közvetlenül a gyakorlat szolgálatában állnak. A legismertebb ilyen kutató talán Basil Bernstein, aki kutatásai során nem állt meg a hátrányos helyzetnek tudományos eszközökkel történő leírásánál, hanem arra törekedett, hogy megtalálja a problémák megoldásának módjait is. Bernstein nem az általunk használt értelemben vett kétnyelvűséget vizsgálta, hanem egyetlen nyelvnek — a brit angolnak — két különböző változatát: a munkásszülők gyermekei által beszéltet, illetve a középosztálybeli szülők gyermekeinek a nyelvhasználatát. Kimutatta, hogy a munkásgyermekek nyelvileg hátrányos helyzetben vannak, pusztán azért, mert nem az iskolában elvárt nyelvváltozatot használják; az oktatási rendszer ugyanis a középosztálybeli nyelvváltozatra épül. A nyelvileg hátrányos helyzetnek még súlyosabb s még több problémát fölvető típusa az, amikor nem egyetlen nyelv két különböző változatáról van szó, hanem két idegen nyelvről, amelyek nem (vagy nemcsak) egyetlen nemzet különböző társadalmi osztályaihoz kötődnek, hanem esetenként eltérő történelmi hagyományokkal rendelkező, nem egyszer egymással szemben előítéleteket tápláló népekhez, nemzetekhez. Az idegen nyelvű közegben élők hátrányos nyelvi helyzetét vizsgáló egyik, számunkra is tanulságos munka*" arra a jelentésre épül, amelyet szerzői, Skutnab-Kangas és Toukomaa az UNESCO számára készítettek 1976-ban. A szerzők a Finnországból Svédországba kivándorolt finn családok iskolás gyermekeinek finn és svéd nyelvi teljesítményét vizsgálták. A tanulmány ilyen megkésett ismertetését a számunkra is hasznos tanulságok indokolják. A munka ezenkívül bizonyos értelemben mintául szolgálhatna hasonló jellegű kutatások megindításához a csehszlovákiai magyar iskolás gyermekek vonatkozásában. Az UNESCO számára készített jelentés alapjául szolgáló vizsgálat 700 svédországi finn iskolást érintett. A vizsgálatok két helységben folytak: 1. Olofströmben, ahol a gyermekek svéd tanítási nyelvű iskolába jártak, és még tantárgyként sem tanulták a finnt; 2. Gothenburgban, ahol a gyermekek egyik csoportja olyan svéd tanítási nyelvű iskolába járt, ahol tantárgyként heti két órában a finnt is tanulták; 3. a többi gyermek — szintén Gothenburgban — kísérleti, finn tanítási nyelvű osztályokba járt, ahol a svédet csak tantárgyként tanulták. A gyermekek általános intelligenciáját a vizsgálatot végző Toukomaa non verbális intelligenciatesztek segítségével állapította meg, a finn és a svéd nyelv ismeretének szintjét pedig különféle nyelvi tesztek segítségével mérte föl.
