Irodalmi Szemle, 1992
1992/1 - Köbölkúti József: Mario Vargas Llosa 1. (tanulmány)
szokásokkal, ízlésekkel, felfogásokkal, illetve szellemi örökséggel. Nincs szó itt erkölcsi definíciókról, meghatározásai mégis már-már megmásíthatatlan tények. Darabokra tört világunkban gyökeres átalakítást végez: helyére rakja az ember és természet állandó ’’vetélytársi” kapcsolatát kölcsönös feltételezettségi alapon, s egymás lehetséges változtatásának kockázatával az egyén végül is megleli önnönmaga szilárd helyét és erkölcsi magatartását a társadalmi ’’vulkánkitörésekben”; erre talán a legnagyszerűbb példa legutóbbi regénye, A világvége háborúja — történelemidéző, ám múltba nézése mellett is aktuális eseményeivel. Összességében A város és a kutyák című regényére tökéletesen illik és vonatkozik a ’’regény-indító” sartre-i idézet: ’’Játsszuk a hőst, mert gyávák vagyunk, és szentet játszunk, mert rosszak vagyunk; játsszuk a gyilkost, mert az embernek kedve telik a gyilkolásban, játszunk, mert hazugok vagyunk születésünktől fogva.” (folytatjuk)
