Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Andrej Ferko: Szummaroid, avagy számvetésféle (novellafüzér)
Andrej Ferko ellenére a maguk módján megértették felülmúlhatóságukat, az évek teltével a bezárt Szent Kelemen-székesegyház portásának is egyre inkább eszét vette az a hely, ahol halmokban mállott szét egy egész korszak kulturális hagyatéka, mert a sors akaratából őt is felelősség terhelte a kulturális folytonosság megszakadásáért. Az ismeretlen kincskeresőkkel folytatott beszélgetéseiből s annak a bizottságnak a szavaiból, amely elbírálta az amerikaiak ajánlatát, akik hajlandók voltak dollármilliókat áldozni, vagy öt éven át a legfejlettebb gépipari technológiát szállítani ezért a penészedő papírhalmazért, a portás lassan olyasmire ébredt rá, ami írástudatlansága ellenére felborította eddigi értékrendjét. A vétlen könyvekben aranyat kezdett keresni, késsel vágta-kaszabolta őket, a vastagabb fedéllapokat széttördelte, úgy rémlett neki, hogy ő maga az az arannyal teli könyv, és kését önmaga ellen fordította. Hat idő - a kulturális forradalom ideje A kulturális forradalom idején az egyik értelmiségiek számára létesített munkatáborban egy fiatal filozófus úgy döntött, hogy véget vet az életének. Az isten háta mögötti tábor nem volt körülkerítve. Csak az élelmiszert őrző őrök lakóhelyét és a barokkokat őrizték. A fiatal filozófus fölismerte a mindennapos lélekölő munka kilátástalanságát, belátta, hogy a legcsekélyebb reménye sincs a változásra, és hogy inspirációk és könyvek híján egyre kevésbé képes megőrizni szellemi színvonalát. Este kiment az őrizetlen tajgába, meztelenre vetkőzött, és ruhátlan testére abban a pillanatban rávetették magukat az uszuri szúnyogok sűrű rajai. A reggeli sorakozó alkalmával fölfedezték a szökését, és csakhamar rábukkantak tökéletesen fehérre mart csontjaira. Öngyilkossága ürügyén gyűlésre terelték össze a tábor lakóit, amelyen barátainak nyilvánosan el kellett ítélniük végzetes tettét. Lényegtelen, hogy melyikük miként fogadta ezt a rájuk kényszerített álszent erkölcsi színjátékot. Az őröket kivéve még legszolgalelkűbb elítélői számára is világos volt, hogy ifjú filozófus barátjuk meglelte a szabadulás útját, hogy közszemlére kitett csontjai a szemükbe nevetnek, és felkínálják számukra a szabad választás egy lehetőségét, amelytől senki sem foszthatja meg őket. Hat idő - a fedett uszodák ideje Ha hinni lehet az 1988-as Ogonyok fényképeinek, egy leningrádi templomot nyilvános uszodává alakítottak át. Az eredeti szakrális díszítmények egy részét azonban nem távolították el, így nem tudni, hogy a kereszténység attraktivitásá- nak megújításával vagy az elsődleges tagadás szokásos nemtörődömségével ál- lunk-e szemben. Két nevetés - a pozsonyi kacagás Pozsonyban, egy Bécs és Budapest között fekvő kis városban, a 47-es autóbusz megállójában, a Béke téren, amelyet a világbékét ábrázoló hatalmas krómozott
