Irodalmi Szemle, 1991
1991/9 - Határ Győző: Ellenkönyv-írók (esszé)
HATÁR GYŐZŐ Ellenkönyv-írók Amikor negyed évszázada Angliába érkeztem, mottót választottam. „Minden ember okosabb nálam.“ Tapasztalnom kellett, hogy mindenki mennyivel jobban beszél angolul, mint én; mindenkitől - még a legbutább angoltól is - csak tanulhatok. De - elhull a virág, eliramlik az élet. Ma már különösebb bajom-gondom az angol nyelvvel nincs. Mottót változtattam. „Minden magyar okosabb nálam.“ Ez lett a mottóm. Sasszemmel fürkészem az újdonatúj jövevényszavakat, a szó- csinálmányokat, a jelentésváltozások, árnyalat-elszíneződések tömegét; jegyzetelve olvasom az íróasztalomon halomra gyűlő mai irodalmat, szószedetet készítek. Butul a magyar tudásom: minden magyartól - még a legbutábbtól is - csak tanulhatok. Nem mintha ez a mottó ismeretlen lett volna előttem; titkon már régóta őrzöm, és ez volt mindig is szellemi háztartásom vezérelve, belső életvitelem vezérlő kalauza. Elhessegettem magamtól a delphoi jósda dictumát, „ismerd meg tenmagad“; és egy ősibb, a Vedanta homályába vesző jeligét választottam szellemem fegyelmező elvének: „ismerd meg a körülötted valókat“. A világot választottam tanítómul, mindenki csak a mesterem lehet. El-elbámultam, mennyire rám illik ez a mottó: sohasem arra voltam elsősorban kíváncsi, hogy én magam mit gondolok a jelenségvilágról; erről mindig közvetlen tudomásom volt (mindenkinek önmagához megvan a „forró drótja“, és ha elmulasztja megismerni önmagát, csak magára vessen); ezerszer jobban izgatott az, hogy mit gondol a világról a másik, a harmadik, az ezredik: a világ - önmagáról. A magam önéletrajza pl. már eleve nem érdekelhet, hiszen unásig ismert adataival mindenkor rendelkezésre áll; mindig a mások önéletrajzát olvastam nagy kandisággal. Hogy én mit gondolok egy könyről? Miért foglalkoztasson fél pillanatnál tovább? Hiszen alighogy becsuktam fedelét, már azonosultam a véleménnyel, amely róla, bennem kialakult, s még csak fel se kellett tárcsáznom magam a „forró dróton“. Annál izgatottabban vártam-lestem, hogy mit mond róla a másik, a harmadik, az ezredik. Igaz, ezerszámra csupán a felkapottakról vagy a klasszikusokról irkáltak tanulmányokat (- és csépelték a szót naphosszat a Gólyavárban) a bölcsészhallgatók; de egy-két kritikát az új művekről is mindig megeresztettek azok, akiknek választott hitvallása a bírálat volt. A minap itt ült vendéglő karosszékemben magyaror
