Irodalmi Szemle, 1991
1991/8 - Kulcsár Ferenc: Imádságok II. (miniesszék)
Imádságok II. azaz „nincs ideje“, mert ..mindig van", mert ő „a mérleg és a súly is" (Herder). A nyelv, a beszéd teremtés, abban az értelemben, hogy „a néma világhoz beszédünk hozzáteszi a hangzó világot“, vagyis szavaink által megnyilatkozik a néma teremtés, mintegy a mindenség társalgásba kezd: élővé, emberivé válik; homini- zálódik a gondolatból szőtt és szavakkal ittas tér-idő, s az ember, akár a tékozló fiú, az Ige által végleg hazatalál. A nyelv „a lélek lélekzése" (így, „k"-val, azaz helyesen, szemben a nyelvtan téves ,,g"-jével!), mondja zseniálisan Kosztolányi, nem kevesebbet sejtetve, mint azt, hogy a nyelv az Élet feltétele, pontosabban maga az Élet. az az Ige. mely a Biblia szerint „kezdetben vala“, vagyis Ő teremtett „mindeneket": „O benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága." S mit sejt, mit sejtet Pilinszky János? „... a nyelv olyan filozófia, mely valóban világosságot teremtett bennünk, körülöttünk s közöttünk" s „a mindenség magára ébredését jelenti és jelentette. A nyelv valóban kegyelem, valóban isteni adomány, s nemcsak az ember, de az egész teremtés újjászületése. A nyelv szellemi erejével az idő és tér minden egyes tartományát átjárja és elrendezi, mint az idők kezdetén a vizek és földek, a fényesség és sötétség helyét és idejét kijelölte (...) S külön gyönyörűség, hogy szavaink egymás közt is kommunikálnak, mintegy revelálva a mindenség folyamatosságát és szüntelenül egymásba játszó összefüggéseit". Igen, az ember a nyelv kegyelme által - szemben az állattal - „széttartóból összetartóvá lett", azaz anyag-felettivé; ezért beszélhet Teilhard De Chardin az emberivé, sőt istenivé váló halálról, az ember énjének megszabadulásáról. örök voltáról: „meghatározott eredőjű Világegyetem épül szüntelenül a fejünk felett - ellenkező irányban az elenyésző anyaggal; olyan Világegyetem, amely nem mechanikus Energiát sűrít és raktároz el, ahogyan hittük, hanem Személyeket". És a szentek? Ismerjük sugallataikat, azok „még megérthető" tartalmát, melynek egyik rétege - például Keresztes Szent Jánosnál hogy az önmagunkba figyelés a világ elfeledése. azaz Istenre emlékezés; ezekkel csak ezt tehetjük: vagy elfogadjuk azokat feltétel nélkül, vagy elvetjük mint riasztó metafizikát. Azért csupán e két választás, mert az ő Isten-megéléseiket (szerelmüket. Istent, akinek ölelése a halálnál erősebb, vagyis élet. s akiknek Isten az egyetlen, megélt hazájuk. így tudatlan tudásuk tudja azt. mi tudhatatlan - éppen az Istennel való egy- gyéégés által), szóval mindezt nincs módunk „józan ésszel" megérteni: ahhoz nekünk is szentekké kellene lennünk, azaz megélnünk őket s általuk Istent. Bizonyos források szerint Jézus halála után a megrészegült tanítványokra láng- NYELVEK szálltak, minek következtében a világ minden NYELVÉN kezdtek el beszélni a Jeruzsálemben „összegyűlt világ" előtt, úgy hogy a népek megértették őket. Ez a „csoda" csak egyként értelmezhető: a tanítványok e kegyelem által a beszéd kegyelmében részesültek; megkapták a nyelv lényegét: a „lángot", a Logoszt. az Igét. mely által Isten a világot teremtette és teremti, s mely által örök időkön át küldi üzeneteit a többi intelligens teremtményéhez, az emberekhez. Ez a láng. ez a Logosz pedig nem más. mint Ő. aki néhány órája még testet öltve szólt hozzájuk: s szavai úgy harmatoztak a szívükre, mint nem sokkal később a vére az arcukra a Golgotán. Ennyi? Talán. Mindenesetre: a történelem végtelenjén át sejteni vélünk egy vékony vérfonalat, mely Ide. illetve Oda vezet. S ennek kell, hogy legyen „jelen-
