Irodalmi Szemle, 1991

1991/6 - Turczel Lajos: A kompiláció szentesítése (hozzászólás egy vitához)

A kompiláció szentesítése

Erzsébetről, akiről én nagy méretű felfedező tanulmányt írtam. (Egy alig ismert írónőnk - Á. E. írói pályája, ISz. 1987. 10. sz., 1072-1082.1.), s benne a drámáival is részletesen foglalkoztam. Meg kell jegyezni azt is, hogy Fonod az előző kéziratváltozata 389-394. oldalain kíméletlen, szuperradikális kritikát mondott a drámaíróinkról, most viszont Csanda Sándorhoz igazodva elismerő, ókonzervatívnak bizonyul. Ha valaki csodálkozna ezen, gondoljon arra, mit mondott ő az első kézirata előszavában: „abszolút mértékkel mérni sohasem lehet“.

Úgy tűnik, hogy a Csanda Gábor ellen harcias replikát író és a maga nemlétező igazát bizonyítani próbáló Fonod tudatában a kétely, bizonytalanság is erősen jelen volt, és ezért írása egyik bekezdésében a kompiláló, plagizáló eljárásait „ismétlésekének nevezte: „A Kisebbségi szerepkörben című vázlat nem vállalkozott többre, mint a feltárt és a megismert igazságok ismétlésére. Mégpedig oly módon, hogy az eredeti források birtokában utal a megformált igazságokra, megállapításokra.“

Zavaros, mellébeszélő fogalmazás ez, s nem érdemes vele bílelődni. A Kisebbségi szerepkörben című értekezés és egyéb szóban forgott dolgozatok-munkála- tok írója ugyan a szó eredeti értelmében véve is rengeteget ismétel, de amire itt gondol, az nem ismétlés, hanem idegen szövegek folyamatos kisajátítása, bekebelezése. Ezt a magatartását akár a kompiláció szentesítésének is nevezhetjük.

X