Irodalmi Szemle, 1991
1991/6 - Turczel Lajos: A kompiláció szentesítése (hozzászólás egy vitához)
A kompiláció szentesítése lektort válasszanak. Én csak véletlenül szereztem tudomást ismételt jelentkezéséről, és nagy erőfeszítésembe került, míg a kéziratot az akkori főszerkesztő, Duba Gyula „olvasásra“ nekem is kiadta. A lektorok akkor pozitív véleményt mondtak, de az eredeti művek kiadói szerkesztője, Fazekas József ezúttal is nagyméretű kompilálást-plagizálást állapított meg. Az én „olvasói“ véleményem is hasonló volt, és nem tudok mást mondani az 1991 elején beadott harmadik kéziratváltozatról sem, amelynek ismét lektora lettem. A sok helyről összeszerzett és agyonmanipulált idegen anyagokban már a „szerző“ sem tud eligazodni, és a folyamatos, sorozatos kompilációk annyira áthatják, átszövik az egész szerzeményt, hogy teljes likvidálásuk után a terjedelmes munkálatból alig maradna valami. Szomorú tény, hogy ezt a kompilációs maratoni futást (vagy gyaloglást) a második változat előkészítésétől kezdve már nem egy ollózáshoz szokott, ollózásokra sokszor kényszerült újságíró végzi, hanem a Komenský Egyetem nyelvészeti és irodalmi tanszékének tagja: adjunktusa, docense és átmenetileg vezetője is, akinek egyik fő feladata éppen a filológia tisztaságának védelme lenne. Az is érthetetlen, hogy a Madách Kiadó ilyen státusú szerzőtől ismételten elfogad összevissza foltozott kéziratokat. Egy közrendű emberrel már az első hasonló kísérlet után nem álltak volna szóba. Nem akarom ezt az áldatlan ügyet tovább nyújtani, de azt még szükségesnek tartom, hogy - Csanda Gáborhoz hasonlóan - konkrét ízelítőket, példákat adjak Fonod kompilációs műveleteiből. Az Irodalmi Szemlében megjelent dolgozatában minden érdeklődő lépten-nyomon találhat ilyen példákat az ottani szöveg és a Két kor mezsgyéjén megfelelő helyeinek összevetésével. Én itt a példákat az olvasói nyilvánosság előtt ismeretlen kéziratváltozatokból veszem. Az 1984- es kéziratot ilyen szempontból nem jegyzeteltem ki, de a másodikból és a harmadikból már bőséges példatáram van. Lássuk tehát a példákat! I. TURCZEL: KÉT KOR MEZSGYÉJÉN, I. KIAD., 102. 1. Létezik-e önálló csehszlovákiai magyar irodalom? Az önállóságnak van-e létjogosultsága és indokoltsága? - hangzott már a húszas évek elején a kérdés. A válaszadás módját igen sokszor a politikai-világnézeti hovatartozás, illetve az új államhoz való viszonyulás mikéntje határozta meg. Az aktivisták az önállóságot túlhangsúlyozták, mert a kisebbségi magyarság államjogi elszakítottságát szellemi elszakítottsággal is hajlandók lettek volna tetézni. A negativista ellenzék viszont az egyetemes magyar irodalom és szellem egysége mellett főképpen azért kardoskodott, mert az oszthatatlan szellemi integrációban a politikai integráció visszaállításának egyik fontos feltételét látta. FÓNOD: ÜZENET - A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALOM A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT, KÉZIRAT, 1988, 87-88. 1. A húszas-harmincas években gyakori vitatéma: létezik-e önálló csehszlovákiai
