Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Kulcsár Ferenc: Egy pokolöklendék „kútmérgező förmedvényei” (esszé)
KULCSÁR FERENC Határ Győző: Az ég csarnokai Egy pokolöklendék „kútmérgező förmedvényei“ i A végén kezdem, mert Az ég csarnokai ott „robbannak“. Egy névtelenségbe burkolózó dominikánus szerzetes levelet ír Határ Győzőnek, melyben megvallja, sorra elolvasta az író könyveit, „utálatos és gyűlöletes ezotériáit“, s a felháborodást követő sokhetes vívódás és belső vihar után igazat adott az írónak: rádöbbent, hogy elvesztette hitét a kereszténységben. Válaszlevelében Határ Győző végtelen megrendülésének ad hangot, megvallva, gyengének érzi magát a felelősség elviselésére, s esedezve kéri a szerzetest, tartsa meg hitét, hiszen ő nem akarta azt elvenni soha: „Nagyon kérem, essen meg a szíve rajtam - írja az író -, s ha egy mód van rá, hátráljon vissza odáig, amikor még felbőszülve olvasta »kútmérgező förmedvényeimet«. Maradjon meg hitében, ha visszatalálhat érzelmi horgonyaihoz; és ha az visszaadná lelki nyugalmát, hát ne legyen rest: felgyújtott könyveim fölött, teljes ornátusban, mondja el nevemre a magamfajta pokolöklendékre kiszabott anatéma-formulát.“ Ennyit a „bombáról“, amelynek „robbanása“ valahol a szellemi Európában megreszkettette egy pillanatra az ezerévek szellemtörténetének építményrendszerét. Egy pillanatra, mert ezerévek szellemtörténetével egy könyv vagy tíz könyv vagy száz könyv nem boldogulhat: „Több szelet nem kavar, mint a kérészéletű szitakötő szárnycsapása; s ugyan mi az, ahhoz a kétezer éves, földrészről földrészre csapó viharhoz képest, ami a kereszténység volt, amíg tartott? A mi- tugrász tiszavirág kérdi ezt, ez az egy-napig-élő; és elkérdezve magát - menten lehervad.“ Meg kellene határoznom, mi is Az ég csarnokai, azon túl, hogy a bölcselet könyve. Meg kellene, de nem tudom. Csak anni bizonyos, hogy nem a Sátán könyve, ellenkezőleg, az ember felnőtté válásáért „imádkozó“ prófétálóé, aki megpróbál felkészíteni bennünket a kozmikus magányra. A „tuskó lábú“ esetlené, aki hisz abban, hogy az utópia-gyártó főemlős, a narkotikum-fogyasztó állat, azaz az ember Gördülő Lénnyé válhat, s kimondhatja, ami kimondható, s elgondolhatja, ami elgondolható. A tényérzés és szólásszabadság eme „szörnyetege“- ideérkezvén közénk a 2500-as évekből - a 20. század „IDEGENE“, ekként - idegenként - él „köztünk“, mert ahonnan ő jött, a kereszténység utáni időkből, a hülyegyerek emberiség „megszűnéséből“, ott a társadalmat társadalomnak nevezik, s az ott-élőknek, az akkor-élőknek fogalmuk sincs a világiságról és a nem-
