Irodalmi Szemle, 1991
1991/6 - Kulcsár Ferenc: Ima a világhoz (Teilhard de Chardin: Az emberi Jelenség)
Ima a világhoz szintetizáló művét önmagába fordulva viszi végbe. Kialakul a szerves és szervetlen kémiai jelleg, a két arculat, melyet a Föld tavasza óta ható folyamatoknak kell tekintenünk. S ami nagyon-nagyon fontos: „A Fejlődés egymásra következő (bármennyire kritikus) küszöbein átlépve semmi sem jelenik meg végsőként a Világban, ami előzőleg homályos tartalmú kezdetiségben ne létezett volna. Ha a szerves élet az első lehetőségtől kezdve nem jelent volna meg a földön, soha később el nem kezdődhetett volna.“ Bariszféra, Litoszféra, Hidroszféra, Atmoszféra - e négy réteg antitézise a polimerizáció mérsékelt égöve, ahol a Víz, Ammónia, Szénsav hullámzik már a napsugarakban fürödve: nemsokára ebből tömörül össze a „Föld belseje“, az, amiről fentebb már szó volt, tehát itt a kozmikus szövetdarab pszichikai arcát jelöli, azt, amit az idők kezdetétől fogva a szűksugarú fiatal Föld körülzár! Vagyis egy belső világ kettőzi meg a dolgok külsejét: az anyag zárt térfogatban önmagára borul! Soha nem tapasztalt jelenség a kozmogóniában: a földi Anyag kezdettől fogva bizonyos tömegű elemi tudatot zár magába, mint egy végtelenül bonyolult csíra, amely meghatározott mennyiségben és veleszületetten hordta önmagában az Előéletet. És az újonnan alakult Földgolyó felszínén egyszeriben növekedni kezd a belső szabadságok feszültsége. Sokaság jön létre és - egység, amely éppen eredete által egyesíti a tudatok őseredeti porát. A Föld valószínűleg egyszeri lehetőségből született, mint Új szétválaszthatatlanság a Világegyetem szívében. Valójában ez az Ósbioszféra. S gazdagodása által bontakozni kezd valami az ifjú Földön: az Élet! Az Élet Az Életnek nem tudjuk (mint valaha hittük) meghatározni az abszolút időbeli zéruspontját. Jelenleg is csak annyit mondhatunk, a tulajdonképpeni Élet a sejttel kezdődik, mely ma is épp olyan titokzatos és zárt, mint valaha: bizonyos értelemben áthághatatlan rejtély számunkra. Legjobban járunk, ha a Jövő és a Múlt közötti fejlődés vonalára helyezzük, hogy megláthassuk, eredetét tekintve a sejt minőségileg és mennyiségileg belesüllyed a kémiai felépítettség világába, s megállapítjuk, hogy általa az Élet első formája jött létre a Földön: az Anyag egy másik állapota, melyben a Világegyetem szövete jelenik meg összegezetten, minden jellegzetességével - ezúttal azonban a bonyolultság magasabb szintjén, következésképpen a belsőség, a tudat magasabb fokán. Azaz megjelenik a Földön a szervezett Élet - a pszichikai Élet. És ez elegendő is ahhoz, hogy összefüggő módon meghatározzuk a sejt „ébredési“ helyét azoknak a pszichológiai átalakulásoknak a sorában, amelyek az évmilliók során az emberi Jelenség felépítését előidézték. Ezen elvek fényénél vessük tekintetünket az elragadó látványra, az Élet végleges kivirágzására a fiatal Föld felszínén. Látjuk az előrelendülő ösztönösséget, a csodálatos alkotások pazar felszabadulását, a fékevesztett áradatot - az ugrást a bizonytalanba... A belső energia robbanásszerű kitörését látjuk, amely arányosan követi az Anyag alapvető, magasabb rendű szerveződését, a Föld első hártyájának, a Bioszférának a kialakulását. Ám az, ahogy ebbe az ősi burokba az alkotó elemek (pszichék) bekerültek, az valami titokzatos kiválasztódás vagy vezérlő
