Irodalmi Szemle, 1991
1991/6 - Kulcsár Ferenc: Ima a világhoz (Teilhard de Chardin: Az emberi Jelenség)
KULCSÁR FERENC Ima a világhoz Teilhard de Chardin: Az emberi Jelenség [Chardin művének elolvasása után ellenállhatatlan erő kényszerített, hogy könnyen áttekinthető esszenciát készítsek belőle gyerekeimnek, s még azoknak, akik szeretnek — segítségül és vigaszul, hogy időben világos legyen számukra: majdani „halálom" látszat; valójában csak az Entrópián kívülre menekültem az Ómegára (a szerető és szeretett Istenre) való visszafordulásom által.] Megdermeszt és halálra sebez ez a könyv. Ha hívő keresztény vagy, azért, ha pedig a hit dolgai iránt közömbös, akkor azért. Ugyanakkor, mint minden megrendítő mű, fölemel és fénybe von, mert múltat és jövőt úgy világít át, hogy láthatókká lesznek az Ősi Szorongás és az Örök Hiány forrásai: a bennünket aggasztó Baj kozmikus súlya, tudva, hogy a Világ túlságosan nagy dolog ahhoz, hogy bizonytalanságban maradhassunk; ezért nincs mód, hogy ne a teljes pesszimizmus vagy ä teljes optimizmus mellett döntsünk, mivel arany középút nincs - a Haladás ugyanis természeténél fogva minden vagy semmi. Az ember nem merülhet el - sem kényelemből, sem önzésből - az előtte tengerző határtalan jövőben, sem önmagában, a másoktól, a többiektől való elszakadás által. Bizonyosság kell! Hit abban, hogy a legtitokzatosabb és a legzavarbaejtőbb, a legbefejezetlenebb lény, az Ember végig képes menni az irdatlan úton, s úrrá tud lenni azon a hihetetlen felforduláson, amit a Földön önnön megjelenésével okozott -s ez a fájdalmas emberi paradoxon! - az Élet szférájában, ha úgy tetszik, az Élet Fájának lomboso- dásában. Ám ahhoz, hogy megvilágosodjék előttünk az emberi paradoxonnak ez a végzetes és egyben mindennél felemelőbb volta, évmilliók sűrűjén át kell utat törnünk- vissza, a múltba, és előre, a jövőbe egyaránt. Miért? Á válasz igen egyszerű: azért, hogy lássunk. Igen: látni vagy elpusztulni, ez lehetne, pontosabban ez a Világegyetem minden elemének a létfeltétele, így magasabb fokon ez az Ember sorskérdése is - méghozzá a létezés törvényerejű (s egyben titokzatos) „ajándéka“ folytán. A későbbi elemzések során megvilágosodik majd előttünk, hogy a Gondolat minőségéből és biológiai tulajdonságaiból eredően az Ember olyan különleges, olyan kiváltságos csúcspontján helyezkedik el a Világegyetemnek, ahonnan a tapasztalása számára jelenleg hozzáférhető Kozmosz egészén képes uralkodni, va
