Irodalmi Szemle, 1991

1991/5 - Láng Zsolt: Esterházy könyve (kispróza)

Esterházy könyve

Ha akarod, szoríthatod a karom, várj, leveszem az ingem. Hate a fejét akarod tartani, én nem férek hozzá a gáthoz.

Mért nem jön a válla, mért nem húzod, a kurva életbe! csináld!!! Nem üvöltök, de akkor mondd, mit kell tennem. Lejjebb, így jön magától is. Úristen, el ne ejtsem! Mivel szívjam a nyákot, mivel, mért nem mondtad előre, hogy ilyesmi is lesz. Nem lélegzik, jaj, nem lélegzik, szívom a számmal, szívom, nyelem. Végre, hál’istennek, végre. Kicsinek és sekélynek érzem magam. Elvágom, ez már elraktározhatóan nyugodtabb mozdulat. Piros pontocskák az arcodon, mennyi! Majd holnap reggel látszanak jól, a fényben - akkorra ebből az egész cirkuszból ők maradnak, ők és a kékülő foltok a karomon.

Lassan jön a placenta, milyen nehéz! Nem gondoltam volna. Igen, ép mindenütt. Borjúmáj. Most már lefekhetsz... El ne csússz.

Az erőlködéstől mintha felfúvódtak volna a mellek, a bőr a hónaljban is megemelkedett. A vérerek megvastagodtak, és kiálló drótokként szorítják a felrobbanni készülő mellet. Magához tér, mert felrázza a hideg. Kicsit könnyes, kicsit boldog, és persze üres, üres - egyedül, árvának, kifosztottnak érzi magát. Mor- zsolgatom ernyedt kezét. Istenem, Magánál is magányosabb most.

Ráteszem a gyereket, együtt remegnek. Csend van, oszthatatlan. Ne sírj, anyácska, anyácska! Szeretlek.

Rácz László: Csallóközi hangulatok V., tempera, 1990.