Irodalmi Szemle, 1991
1991/5 - Z. Németh István: Szomj; Don't Quijote; Kiegészítés egy megíratlan értekezéshez (versek)
Z. NÉMETH ISTVÁN Szomj Maradj velem mikor az ég kitárul s csillagok sortüzében fáradt lángként várjuk a záport Higgy nekem mikor kihűlnek az álmok a testmeleg virradat újrafűti lelkünk lepereg rólunk mint a rozsda fájó elhagyatottságunk Ne félj ha mégsem jön eső és homok-karcolta térdünk előtt üres kutak nőnek Fogaink közt a szomj megszelídül csőrükben hozzák a tengert a madarak Dont Quijote kolosszeumba zártak1 inkonzekvens mágusok2 immár hors concours vagyok horribile dictu ^árni - csukni, befejezni 2mágus - varázsló (tbsz. varázslovak)
/
