Irodalmi Szemle, 1991
1991/5 - Kulcsár Ferenc: Ünnep; Lehetetlen; Igaz-e?; Tűz; Érintés; Rémület; Tudlak; Tenger; Burok; Forrás (versek)
Kulcsár Ferenc egymásba égve, s arról, hogy a sírás ünnepe, mint égre izzó erdőtűz, közeleg hajolj közelebb: megírhatatlan életed lángokban áll, hallgat és ragyog. s Érintés Tündöklő hontalanság, mi más lehetne ázott rongycsomók, kenyérmorzsák s édes gyümölcsök közt utam. Honnan s hová? Kérdezd az irdatlan éjt, az alázatos füvet, a halálba merülőt a vesztőhelyen. Vagy őt, aki ír, e vers otthonát írja, s érintése bűn és kegyelem. Rémület Képtelenül közel az Atyához: a zokogáshoz, a rémülethez. Szétszórt kövek és alvó állatok izzanak: takard le égő arcodat. Tudlak Égő bizonyosság. Tudlak. Bár lehetetlen vagy és láthatatlan, átragyogsz rajtam szakadatlan. Viszel pusztaságokon át, mint szájában az állat vak fiát és ember istenét, hogy teljes legyen s megtestesült a lét. Ó, mégis, mégis: valaki vagy valami merő vér és színtiszta igazság.
