Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Stofko Tamás: „Az edény” (novella)
STOFKO TOMAS „AZ EDÉNY“ N. P.-nek, és barátjának, H. B.-nak Sokáig gondolkodtam rajta, hogyan lehetne leírni ezt a... És persze rögtön itt az első kérdés: mit? Ugyanis gondot okoz ennek a dolognak, amit közölni szeretnék (a leírás szó nem pontos, a „közlés“ is inkább olyan értelemben értendő, mint elbeszélés), a megnevezése. Most, az írás kezdetén tele vagyok feszültséggel, de vigyázok, nem szeretnék rárohanni a témára. Mesélni szeretnék. Talán csak egy érzést... nem tudom... Már legalább egy hónapja, hogy megtörtént ez a dolog, és azóta mindennap felötlik bennem, hogy leírjam, de sehooyan sem tudtam belekezdeni. Talán most sikerül. Megpróbálom a legőszintébben elmesélni a „történetet“ (azért az idézőjel, mert - mint már mondtam - nem lehet történetnek nevezni ezt a dolgot). Az lesz talán a legjobb, ha időrendben rögzítem a történéseket. Ebben a megközelítésben, tudom, az a legveszélyesebb, hogy nem lehet úgy leírni ezt az eseményt (igen, talán ez jó lesz: esemény, legalább addig, amíg nem találok jobb megnevezést), ahogy megtörtént. Ez abban a formában - azt kell mondanom: úgy - csak egyszer történhetett meg. Most már csak azt írhatom le, ahogy van, ahogy magamban vissza tudom idézni. Az, hogy ezt az eseményt mégis térbe és időbe helyezem, kényszer. Olyan kényszer, ami nélkül nem tudunk létezni, mint a békaporonty a víz nélkül, mégis állandó próbálkozásunk ezt a megkötést, tulajdonságunkat (?) kikerülni, valahogy kibújni alóla. Lehet, hogy jobb lenne, ha egy más történet keretébe foglalnám azt a percet, amikor megláttam azt a cserépedényt, ami - a mai napig sem tudom miért - any- nyira megtetszett, hogy egy pillanatra úgy éreztem, meg kell szereznem azt a tárgyat. Hát ennyi az egész. Most már kifújhatom magam. Tulajdonképpen már abba is hagyhatnám az írást... Azonban mindenképp figyelmeztetnem kell a gyanútlan olvasót, hogy a továbbiakban már semmi más nem fog történni; csak annyit akartam elmondani, hogy megláttam azt a cserépedényt. Aki valami újat, érdekeset vár, jobb lesz, ha leteszi ezt az írást. Azt hiszem ettől korrektebb nem lehetek. Két hónapot teljesítettem már kötelező katonai szolgálatomból Észak-Cseh- országban, egy kis falucska melletti kaszárnyában, amikor megbetegedtem, és
