Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Hizsnyai Zoltán: Ite, missa est! (vers)
Hizsnyai Zoltán ember-léptékű igényével: ne háborgasd azt, ami nincs, mint ahogy szívós kedvességgel babráltad mindig azt, ami volt. 3. Testvérünk nem kővárakat rakott, amíg élt, tudta, leomlik mind, ami valaha épült, inkább oly fészket eszkábált ő, amelyben a múlandóság terhét vonszoló vándor mindig megpihenhet a röpke maradandóságban. 4. Korán ült el a szél, jött az eső, csípett a fagy? Korán mállott a kő és sodródott el a homok? Tőle ki ismeri jobban a mennyei ritmust?! Bízzunk benne, hogy testét épp jókor hagyta oda! 5. Aki már külső életében megtanul befelé születni - kész palotába tér meg a lelke amott! 6. Mit jelentett a játék? Megélni azt is, amire egy élet már kevés. És elfeledni, amiből egy pillanat is túl sok. 7. Kijózanítani az eredeti jelentésüktől eltántorgott szavakat ÉS saját tartalmuk erejével ringatni őket eksztázisba
