Irodalmi Szemle, 1991

1991/1 - Hizsnyai Zoltán: Ite, missa est! (vers)

Mi volt bennem, és mi volt rajtam kívül?

Ezt is, azt is belül észleltem.

Ami nem történt meg velem: az volt öntőformám. Ami megtörtént: az voltam én.

Sok minden visszapréselődött a fénybe, mióta nem vagyok.

Megint valamivel gyengébb a kontraszt, homogénabb a kép, vegytisztább az űr.

9.

Több zaj vegyült e korba, minthogy zenéd finom csipkézetének halovány sóhaja lengesse hetyke lobogóit.

E zászlók élő embertestből lettek kimetszve, s úgy hullámzanak, mint a fejétől, csontjaitól megfosztott eleven hússzelet.

Korhelyek kora!... Akik véres spongyákból csavarják színültig a mámor gyémántserlegeit, garatjuk lágy szó nem csiklandja!

Ágyúval temetik az árnyat, mely a lét tűzfalán lobogva omlik az örök fényességbe, szeplőt sem hagyva vissza rajta.

10.

Atomok gyűltek magammá össze, hogy általam széjjelnézzenek, és most széjjelszélednek, hírül adni észleléseim.

8.

vers