Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Hogya György: Játék Hippokratésszal (novella)
HOGYA GYÖRGY JÁTÉK HIPPOKRATÉSSZAL és imé forgószél jő vala északról és nagy felhő tűzzel elegy, melynek környű- le nagy fényesség vala, és közepette mint egy tüzes színnek ábrázatja, az tűznek tudniiílik közepette. És annak közepiből tetszék ki négy lelkes állatoknak hasonlatossága, és ez vala az ő ábrázatjok, emberi kép vala rajtok...“ (Ezékiel) A négy idegen délelőtt érkezett a városba. Idegen márkájú autójukkal az áruház előtti parkoló betonlapjain parkoltak le, és a vörös inges vezető meg a mellette ülő fekete szoknyás nő szállt ki érdeklődni. Elsőként Vak Jancsival akadtak össze, aki fényesre koptatott kapukulcsával a bank előtti korlát mellett álldogált. A pádon ülő férfiak közül az egyik rögtön felállt és odament hozzájuk, s miközben magyarázott, alaposan megnézte magának a nő melleit, melyek mintha megigézték volna. Miután megtudták, amit akartak, a könyvesboltba tértek be, ahol több könyvet is vettek. Egyikbe-másikba belelapoztak, bár a nő inkább csak átpergette a lapokat vékony ujjai között, s inkább a férfi volt az, akinek hosszabb időre volt szüksége a döntéshez.- Látod? - fordult a férfi a nőhöz, és a következőket olvasta fel: - „Az élet legnagyobb öröme, ha valaki ráébred, hogy élete olyan célt szolgál, amelynek ő ismerte fel a nagyságát.“- Igen - felelte a nő, és az elárusítónő biztatóan mosolygott rájuk. Abban a pillanatban mind a hárman egyetlen pontra tekintettek, és ez meleg meghittséggel töltötte meg a helyiséget. A vásárlás után csatlakozott hozzájuk az addig az autóban üldögélő másik pár is, és együtt sétáltak a régi szállodához, hogy szállást foglaljanak maguknak. Közben mindenhová benéztek, mindenütt megfordultak, köszöntek és jeleket hagytak maguk után, mintha az lenne a szándékuk, hogy az egész várossal tudassák: megérkeztek. A nő rágógumit osztogatott a gyerekeknek, és ugyanazt a jelet rajzolta vékony ujjával a poros ablaküvegekre és az autók oldalára. Egyedül Vak Jancsit nem tudták becsapni. Fényes kapukulcsát szorongatva csendesen ment be a kocsmába egy felesre, hogy megmelegedjen, mert ebben a négy emberben rettenetes űrt és hideget érzett... Ez idő tájt a kocsmáros, aki miatt a négy ember a városba jött, a régi focipálya mögötti kanális partján állt, s miközben nem messze tőle színes ruhájú gyerme
