Irodalmi Szemle, 1991
1991/4 - Gergely József: Nem tudom...; Soha már; Kőtengeren; Legyen áldott (versek)
Gergely József Kihűlt szánkból sóhaj se kél, nem neszez hal s madár. Hullámunk kő, a kedvünk jég, vigyázónk a halál. Csapzott a hajunk, körmünk tépett, átok, csak átok az emberen. A távolban, irdatlan messze Jézus jár a tengeren. Hajtunk, csak hajtunk szakadatlan, alattunk kő-temető. Uram, mentsd meg a lelkeinket: előttünk nincs kikötő! Legyen áldott Százszor legyen áldott az az őszi lévai nap, amikor megláttalak, őzike szemű kedvesem. Meg a hosszú Káka utca, a Rákóczi-fa. És legyen áldott nászunk tanúja, a motorbicikli Józsi albérletében. És legyen áldott a magyaróra, amikor „galambok ültek a verebekhez“. Még áldottabb a nyolcvanötös júliusvég: betoltad unokádat az életembe.
/
