Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Vladimír Holan: S Hamlet folytatta... (vers)
VLADIMÍR HOLAN S Hamlet folytatta... (Részlet a költő Éjszaka Hamlettel című kompozíciójából) S Hamlet folytatta: „Mikor a magára hagyott ember önmagát vigasztalja, lehet, hogy tétován keresgélő kezével végül csak legyint. De hogyha kettesben ül valakivel, ugyanarra a jelentésre túl sok a szava, a mozdulata, mert tanú jelenlétében fájdalmát hangsúlyozza inkább... S csak a halálban teszi örök időkre keresztbe szavait s kezét, és hallgat... És boldog vajon? BOLDOGSÁG! Van orvosi bizonyítványa? NEM ÉRTEM! Ha Isten nem létezne, s emberi lélek sem volna, s ha volna is, halandó volna, s nem létezne föltámadás, s végül már semmi se létezne, de csakugyan semmi, akkor ebben a komédiában az én részvételem s a te részvételed se lenne több, mint részvét, együttérzés az élettel, mely pusztán légzés és szomjúság és éhség és párzás és betegség és kín... Egyszer egy csarabot virágzó mező közepén jártam s egy gyermekhang azt kérdezte tőlem: MIÉRT? s én nem tudtam a kérdésre válaszolni. S nem tudnék ma sem, annyi év elteltével, innen, az ölek domborművei mellől,
