Irodalmi Szemle, 1991
1991/3 - Faragó Béla: Van-e korzikai nép? (esszé)
Van-e korzikai nép? (A jakobinus demokrácia és a kisebbségek problematikája) Előadásomban egy, a francia alsóházban már megszavazott, de még korántsem végleges törvénytervezetet, s az ezzel kapcsolatos alkotmányjogi vitát fogok elemezni. Célom, hogy megpróbáljam ennek a vitának Kelet-Európára is alkalmazható tanulságait levonni. I. Korzika szigete és a „korzikai területi közösségre“ vonatkozó törvénytervezet Korzika szigete (8 722 km2, 220 000 lakos) több mint 200 éve Franciaország része, miután olasz városállamok gyarmata volt évszázadokon keresztül. Az önálló nemzetté válás vágya Korzikában sohasem jutott túl a külföldi uralmak elleni vég nélküli felkelések, a hegyekből jövő, s oda vissza menekülő terrorakciók időnként hétköznapivá váló zűrzavarain. S mivel a korzikaiak egymás közötti viszonyát is gyakran egy patriarchális, kláni jellegű háborúskodás jellemzi, a külső hatalmi tényezővel kapcsolatos viszony sem volt soha egyértelmű: néhány nagy család, s a köréjük gyülekező klientúra tradicionálisan a kívülről jövő hatalomra támaszkodott, míg mások inkább a függetlenségre hivatkoztak. Ráadásul mint francia állampolgárok, mint a citoyeni szabadság és egyenlőség részesei, a korzikaiak nemcsak adtak, hanem sokat is kaptak a francia demokráciától. így a napjainkban nagyon is aktív independentista terroristák csak egy elenyésző kisebbséget képeznek. A korzikai politikai paletta a valóságban nagyon is széles: a regionalista, autonomista szervezetektől a jakobinus francia párt-csoportosulásokig az elképzelhető politikai árnyalatok minden változatát ismeri. Természetesen, a politikai csatározások mögött gazdasági, szociális és kulturális kérdések vannak. Megfelelő munkaalkalom hiányában a korzikaiak számára gyakran csak a kontinensre való emigráció marad. így több millió korzikai él Franciaország többi részén. A gazdaságban egyrészt a földek nem korzikai eredetűek által történő felvásárlása, másrészt az egyoldalú turizmus következményei okoznak problémát. A kultúra területén a sokáig csak a hétköznapi beszédben használatos korzikai nyelv tanításával-használatával kapcsolatos kérdéseket kell említeni. Az 1982-es franciaországi decentralizáció alkalmából Korzika szigete is újabb lehetőségekhez jutott. Ennek ellenére a helyi intézményeknek nem sikerült kijutniuk egyfajta állandó jellegű krízishelyzetből. Többek között a regionális tanácson belül nem sikerült koherens többséget kialakítani. Mellesleg a függetlenségi mozgalom terrorakcióit sem sikerült megállítani. FARAGÓ BÉLA
