Irodalmi Szemle, 1991
1991/3 - Kende Péter: Szakítani a nemzetállamisaggal(esszé)
i Kende Péter között maguk elé tűzhetnek: hogy „nemzetközösséggé“ alakulnak. A „nemzetközösség“, amely voltaképpen területi közösség, s ha úgy tetszik, „államközösségnek“ is nevezhető, a politikai nemzet kelet-közép-európai formája: „nemzet“ a politikai szuverenitás és önkormányzat értelmében, „közösség“ pedig azért, mert vegyes nép-összetételű. Két hallgatólagos konvenciót feltételez: az egyik a területi közösséggel való politikai azonosulás, a másik az államnemzeti dominanciáról való lemondás. A „nemzetközösség“, ill. államközösség egyenértékű tagja mindenki, aki az adott igazgatási területen él, akár a többségi népcsoport tagja, akár egy regionálisan határolt kisebbség része, akár egy olyan népcsoport szülötte, amely a határokon túlra kiterjedő „népközösség“ része.3 11 - „Népközösség“ és „nemzetközösség“ tehát nem szükségszerűen fedi egymást. De egyik sem zárja ki a másikat, sőt fogalmi keretet kínál arra, hogy a kettő párhuzamosan legyen megélhető (minden jogi biztosítéktól független). E fogalmi rendszerben a székely ember tehát a magyar népközösség része, egyszersmind a romániai „nemzetközösség“ tagja. A román „nemzet“ tagja nem lehetne, minthogy az kultúrfogalom, s székelyünk a magyar kultúrához tartozik. De a magyar „nemzet“ tagja sem lehet, mert politikailag az nem terjed túl a magyar államhatárokon; annak tagja székelyünk csak áttelepülés árán lehetne. Amíg ezt nem teszi, a romániai „nemzetközösségbe“ tartozik, miközben joggal tekintheti magát a magyar „népközösség“ részének. 12 - A fenti fogalompár mellett nincsen helye annak a gyűjtőfogalomnak, amelyet a „nemzetiség“ szó jelöl. A különféle - nyelvi, vallási, etnikai - kisebbségeket nem szükséges és nem is célszerű ebbe a közös dobozba beleszorítani. E kisebbségek egy része lehet tagja valamilyen transznacionális népközösségnek, más része azonban talán csak helyileg létezik (vendek, szorbok), s nem is tart igényt arra, hogy valamely kiterjedtebb népcsoport alkotóelemének tekintsék. A „nemzetiség“ fogalmát azért is el kell vetni, mert az a nemzeti különállás tartalmával töltődött meg, márpedig - a harmonikus együttélés érdekében - el kell ismerni minden meglévő kelet-közép-európai állam jogát arra, hogy egységes politikai közösség kialakítására törekedjék. Ebben helye kell hogy legyen mindenféle kisebbségnek, még a nyelvi-kulturálisnak is, de ezek csak akkor lehetnek a politikai közösség szerves részei, ha nem a centrifugális „nemzetiség“ pozíciójából szervezkednek. 13 - A „nemzetközösség“ fogalmának bevezetése több, mint szóbeli újítás: azt hirdeti meg, hogy a kelet-közép-európai állam etnikailag, de történetileg is heterogén alkotóelemekből áll, amelyet a politikai összeötvözés sem hagyhat figyelmen kívül. A homogén nemzet fixa ideája (Románia) ugyanúgy katasztrófa-program, mint a népközösség szétszórt részeinek állami egyesítésére való törekvés. Ez utóbbiról 1990-ben a németség is ünnepélyesen és véglegesen lemondott: a két német állam egyesítéséért fizetett vételárhoz ez is hozzátartozott. A „nemzetközösség“ politikai-területi meghatározása nem zárja ki az etnikai szolidaritást vagy a nyelvi-kulturális kapcsolatok ápolását, de azt transznacionális alapokra helyezi, s ezzel elejét veszi annak, hogy „nemzeti“, ill. államlojalitási konflik
