Irodalmi Szemle, 1991
1991/3 - Győry Attila: Nőnap (novella)
Nőnap láttam... le van borotválva... hű de báró! Elengeded a csajt, hagy hugyozza ki magát. Köszönöm, nyögi alig hallhatóan, s lemegy guggoló állásba, ahogy a csajok szokták, de félúton összenyaklik. Ülve kezd hugyozni, figyeled a húgy gőzölgő sugarát, ahogy lefolyik a combjain, rá a harisnyájára meg a bugyijára. Nézed, készen van. Küszködik magával, aztán letépi magáról a harisnyát is, a bugyit is, és rávágja egy fehér Opel szélvédőjére. Elbámulod a húgyos bugyit, előre röhögsz, hogy mit fog szólni a tulaj holnap reggel, ha meglátja a cuccot. Kíváncsi lennél a pofájára. A csajt felállítod, otthagyjátok az egészet, mentek tovább. Elhagyjátok a troli megállóját, aha, figyelj, itt kell lennie annak a kéglinek, mondod neki, az meg csak hülyén bólogat. Jaj, ha átversz... Nem fejezed be a gondolatot, mert megtorpan. Egy társasház előtt álltok, a csaj rábök a táskájára, azt mondja, vedd elő a kulcsokat. Nagy nehezen kinyitod a kaput, bedülöngéltek a főajtón, a csaj kétségbeesetten ügyel, nehogy baj legyen. Még a falnak is füle van, mutogatja tántorogva. Röhöghetnéked van. Feltámolyogtok a másodikra, szemben veletek a lift, nem érdekel semmi, csak a dugás. Itt van, suttogja, mutatja az ajtót, tényleg doki a csaj, mert látod a névtáblán a titulust. Nem baj, nem hazudott, oké, oké, kit érdekel már, gondolod. Letámasztod az ajtó mellé, te meg próbálod a zárat. Első kulcs, második kulcs, semmi, közben csöngeni kezd a csengő, mi van, kérded, fölnézel, á, hát a csengőnek támaszkodik a kreténje. Nem számít. Nyomnád a harmadik kulcsot is, amikor nyílik, mit nyílik, kivágódik az ajtó. Ekkor fagysz be először. Ott állsz hülyén, kezedben a kulcsokkal, egy idegen lakás bejárata előtt, egy részeg csajjal. Valami állat nyitott ajtót; szakállas a mandró, hatalmas sörhassal, kék szemekkel, pattanásokkal a vállán, az egész háta tele lehet, fut át az agyadon, baszi nagy alsógatyában, sörösüveggel a kezében. Ez volt az izé, az élettársa vagy kije, az a mérnök. Egy pillanatig csak nézitek egymást, mint a buzik. Hirtelen rájösz, hogy a nagy dugásból már nem lesz semmi, közben meg irigykedve nézed az ürgét; hát egy ilyen faszinak kell dugnia egy ilyen jó bullát; marhaság, gondolod, de már játszanád is nagyban a tünikét. Még jó, hogy te térsz magadhoz elsőnek. Jó napot, mondod, teljesen hülyén, este nyolckor, meghoztam a... a... feleségét, a pali meg csak bámul, nem tudja, ki kivel van, te meg kinyúlsz jobbra, magadhoz rántod a kábult csajt. Erre szólal meg a pali. Egy bambaság az egész ember. Hát te meg hol a fenében voltál, és ki ez, bök a baszi nagy mancsával feléd. Illedelmes vagy, hát bemutatkozol, hogy te vagy. Na, akkor én már megyek is, mondod, fordulsz és húzod a csíkot. A franc tudja, az ilyen állatoknak milyen a támadó kedvük. Már a lépcsőfordulónál vagy, amikor utolér az ürge hangja. Hé, hé, te, ne menj már el, gyere vissza, te hülye, hova rohansz az anyádba, kiabál utánad flúgosan elnyújtva a szavakat, még szimpizel is a figurával, de már nem kérsz a buliból. Húzod az árnyékod vissza a Mamuthoz, talán még bevághatsz néhány sört... Késtél, mondják az asztalnál, igen, izé, tudjátok, hogy van ez, adj már egy sört, tereled, bököd oldalba az egyik tagot. Ma nőnap van, jegyzi meg finoman provokatív stílusban az egyik punci veled szemben. Jól van, anyukám, jól van, én már csak tudom, mondod, s röhögsz a képébe, fintorogsz hozzá, nyúlsz a sörért. Jó nagyot húzol a sörből, leteszed a poharat, csettintesž és megjegyzed: hát akkor éljenek a nők, éljen a nőnap! Elég ennyi, kérded, és újra meghúzod a sört...
