Irodalmi Szemle, 1991
1991/3 - Václav Havel: A kiszolgáltatottak hatalma (esszé) III. rész
A kiszolgáltatottak hatalma (Jan Patočka emlékére) Harmadik rész XIV Abban az időben, amikor Csehország és Szlovákia az Osztrák-Magyar Monarchia szerves része volt, s amikor nem voltak meg sem a tényleges, sem a politikai, sem a lélektani-szociális feltételei annak, hogy nemzeteink e birodalom keretein kívül keressék önazonosság-tudatukat, Tomás Garrigue Masaryk meghirdette az aprómunka gondolatára épített cseh nemzeti programját: a fennálló társadalmi berendezkedés keretein belül a nemzeti alkotókészség és a nemzeti öntudat kifejlesztése érdekében végzett, s az élet legkülönbözőbb területeire kiterjedő becsületes, felelősségteljes munkát szorgalmazta, s természetesen különös hangsúlyt kaptak e munka felvilágosító, népnevelő, népművelő, erkölcsi és humanitárius elemei. A méltóbb nemzeti sors elérésének egyedüli zálogát Masaryk az emberben látta, abban, hogy az egyén mindenekelőtt a maga emberhez méltó életének a feltételeit teremtse meg; a nemzet helyzetének megváltoztatásához a kiindulópontot az ember megváltoztatásában látta. A „nemzet javára végzett munkának“ ez az értelmezése társadalmunkban termékeny talajra talált, számos vonatkozásban sikeresnek bizonyult, és ma is érezteti hatását: azokon kívül, akik - mint egy kulturáltabb formájú „alibivel“ - vele leplezik kollaboráns voltukat, ma is sokan vannak olyanok, akik valóban hozzá igazodnak, és - legalábbis bizonyos területeken - kétségtelen eredményeket is fel tudnak mutatni: nehéz megítélni, mennyivel állnánk még rosszabbul, ha megannyi dolgos ember a körülmények ellenére újra meg újra nem igyekezne megtenni minden tőle telhetőt, hogy megadva a „hazug életnek“ az elkerülhetetlen minimumot, a lehető legmaximálisabban kielégítse a társadalom igazi szükségleteit. Ezek az emberek abból a helyes feltevésből indulnak ki, hogy minden aprómunka a hibás politika közvetett bírálata, és hogy vannak helyzetek, amikor érdemes ezt az utat választani, még ha ez a nyílt kritika természetes jogáról való lemondással járna is. Mindazonáltal ennek a felfogásnak ma - még a hatvanas évek viszonyaihoz képest is - megvannak a korlátai: mind gyakrabban előfordul, hogy az „aprómunka“ a poszttotalitárius rendszer falába ütközik, és választás elé kerül: meghátrál, enged abból a becsületességből, felelősségteljességből és következetességből, melyen alapszik, vagyis alkalmazkodik (a többség álláspontja), vagy továbbhalad a megkezdett úton, és így elkerülhetetlenül nyílt összeütközésbe kerül a társadalmi hatalommal (a kisebbség álláspontja). VÁCLAV HAVEL
