Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - Kőszegi F. László: A válás (Kis magyar futurológia)
A válás amit Inna elvárt egy házasságtól. Úgy szerették egymást, mintha az idők elejétől rokonok lennének. Az idősebb fiúcskák is oda-odabújtak hozzájuk a nászhetek folyamán... Hajnalodván, sokszor Inna húzta ki a gyerekek kezét, és - hogy fel ne ébressze őket - arcukat pizsamájával takarta el... De semmi érzelgés. Igaz, Inna kissé érzékeny volt a petevezetékeire. Nem, nem a nexussal volt baj. A férje férfinak bizonyult. Egy percig sem tétovázott, amikor megjött az ideje, hogy létrehozzák a nyitott házasságot. Egy ideig az egyik, azután a másik faluvéggel léptek nyitott házasságra. De más is volt - nyári bumlik idején néptáncegyüttesek szálltak meg náluk. Ha már erről beszélünk - gondolta -, a bíróságon nem vádolhat azzal, hogy kicsinyes voltam. Női kosárlabdacsapatot, sőt szimfonikus orkesztert is hozott haza a férje, igen, talán negyven, vagy negyvenöt éve, amikor kissé hűlni kezdett a kapcsolatuk. A szimfonikusok ugyan felzabálták az éléskamrát, de az ágyban, juj, kitettek magukért. Inna elpirult, ahogy a szimfonikusokra gondolt. Nyolcvanadik születésnapján pedig Inna lepte meg a férjét egy tankezreddel. Legjobban akkor kedveskedett neki, amikor az idős korosztályhoz való gyengéd érzelmeire való tekintettel elhívta látogatóba a falu szeretetotthonát. Fantasztikusan kiegyensúlyozottnak látta eddigi életüket. Mit akarhat most mégis ez az ember?! Válni akar. Ez azt jelentené, hogy legalizálni akar egy újabb kapcsolatot? Kivel akar nászra lépni Emánuel? Átvillant rajta a gyanú... eszébe jutott az a birkanyáj, amely egy kis problémát okozott házasságuk talán ötödik esztendejében... Megunta szedegetni a sok kullancsot a férfi fejéből, testéről, talán még a leikéről is. Szörnyű gyűlöletet érzett akkor a kullancsok iránt, mert egyrészt semmi örömet sem okoztak, másrészt választhatott volna tisztább nyájat is a hűt- lenkedő. Megpróbálkozott ugyan egyikükkel-másikukkal, a testére rakta - ó, hogy restelkedik ma emiatt -, de a kullancsok jóllakottak voltak, csak bűzlöttek, és fütyültek Inna gyöngyház testére. Magához nyúlt velük, és hasztalan. A kombájnügyben is korrektül járt el. Akkortájt a férje odavolt a gépszerelemért. Hasztalan próbálkozott ugyan szívásnyomot hagyni a kombájnon, hogy féltékennyé tegye Innát, ő sosem volt igazán féltékeny az urára. Ezt az egyet senki sem vethetné a szemére. Szemrebbenés nélkül feküdt maga is a kombájn alá. Sok gyönyört kaptak így együtt a képektől. Inna ábrándozva simította végig a tomporát. A kombájn puhára tudta gyömöszölni mindkettőjüket. Ez bizony a tankezrednek sem sikerült. Azután együtt tanulták meg használni a magasfeszültségű áramot, és mire visszakerültek a kórházból, millió új élmény szilárdította meg a kapcsolatukat. Hát miért akar most mégis válni? Inna hallott már olyan emberről, aki a válás után önmagával lépett házasságra. Egy ideig foglalkoztatta mindkettőjüket, mi minden történhetett azzal az emberrel a nászútján. Talán Emánuel is el szeretné venni önmagát? Mi lehet az a titokzatos, vonzó dolog, amiért a férfi válni akar? Inna újból bezsongott. Az ismerős gyöngyveríték lassan kiverte a homlokát. A szorongás lepkeként csapkodott benne, aztán a hasára szállt. Lihegve sorra vette férje szüleit, testvéreit, rokonait, az egész családot. A közös élményeket és az ismeretlen lehetőségeket.
