Irodalmi Szemle, 1991

1991/2 - Kőszegi F. László: A válás (Kis magyar futurológia)

Kőszegi F. László Azok a kölykök, odalenn, akik szabadon kopulálhatnak bárkivel és bármivel, sokat köszönhetnek neki. Az általános szexeszmékért harcoltak. Kozmikus szex­eszmékért. Abban az időben Innának többször is transzplantáltatnia kellett a vul- váját. Hamar kopott a véletlenszerűen kiválasztott donoroktól kapott szerv. Nagy nehézségeket kellett leküzdeniük. Az oppozíció vezére erős egyéniség, szép szál nekrofíliás legény volt. A falu halottasházában a legszebb fiútesteket válogatták ki neki. Mégis járt a szája, mert elvben nem értett egyet a Földdel való egyesülés eszméjével. A divathullám idején rajongói az egész határt feltúr­ták, a sok bucka közt már nehéz volt megtalálni az igazi kvalitást. Inna egy drága pénzen hozatott egyiptomi múmia társaságában vette le e fiút a lábáról. A férjé­vel nem is győzték volna, egy kis pénzzel az anyósa is beszállt. Sikerük volt. Az oppozíciós vezér átorientálódott az archeofétisizmusra, mert talált a múmiá­nál egy csaknem használható bajuszkötőt. Átvonaglottak akkor együtt néhány éjszakát azok mellett a vérlázító hangok mellett, amelyeket a Koporsófedél együttes produkált. Jól haladt ez a hat tízes. Inna könnyecskét törölt le arcáról, de a zsebkendő eszébe juttatta, hogy még nem reggelizett. A pilóták már a vezérlőpult alatti bolyhos, enyhén kopott szőnyegen horkol­tak, összefonódva. Robot-automata vezette a gépet. Inna kissé idegesen, kap­kodva táplálta be a komputerbe a menüt. Egy-két korty ragu után néhány koshe­rét ropogtatott el. Nem fog azok előtt a vén kujonok előtt korgó gyomorral topo­rogni. A válás! Csak ne érte volna oly váratlanul! Félig jóllakottan, kissé szentimen­tálisán nyújtózkodva vissza a pamlagra, az úttörő éveit idézte fel. Lehunyt szem­mel gondolt arra, amikor barátnőjével az unalmas Kraft-Ebbing és Freud helyett elszaladtak inkább egyet szeretkezni. Bizony, a konzervatív időkben nehéz volt biztos, kényelmes, csendes zugot találni. Az idős bácsira gondolt, aki szívesen vigyázott rájuk. Ahogy egymást szerették, összevissza puszilgatta őket. A kedves kisöreg! Mennyit meséltetett magának az álmaikról! így tudta meg Inna, hogy jók az emberek. Törődnek a mások álmaival. Milyen figyelmes volt, amikor egyikük-másikuk nem jöhetett el a találkára. Tanította Innát petrezselymes krumplit főzni, miközben kuncogva Sade márki, a huncut nemesember, és az ér­dekesen komor osztrák író, Sacher-Masoch felfedezéseiről beszélgettek... Az el­ső kis szeges zablát is a bácsitól kapta, ajándék volt, amiért sikerült felhúznia a bácsit tabletták nélkül. A kis Inna lajtorja tetejéről pisilt a bácsi képébe, akin búvárszemüveg volt... Ilyen találékony volt Inna már kislány korában is. Boldog, áldott gyermekévek! Inna megint egy könnyecskét törölt le. Nem, nem szabad érzelegnie, ez a nap nem szabad, hogy a gyengeség napja legyen. A helikopter állhatatos zümmögés­sel vitte őt arra a helyre, ahol szembe kell néznie a rejtéllyel. Innának mindig erős támaszt jelentett a férje. Nászéjszakáján rádöbbent, hogy a férjénél és családjánál többet nem is álmodhatott volna. Igen-igen restelkedett- persze sose beszélt erről -, amikor rádöbbent, hogy kikkel hozta őt össze a ke­gyes sors. A gyönyör és a család közelségétől származó meleg biztonság a csilla­gok felé repítette. Férjének hat bátyja és azok feleségei kielégítették mindazt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom