Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - Balázs F. Attila: A világban ahonnan jöttem (vers)
BALÁZS F. ATTILA A világban ahonnan jöttem és estétől reggelig és reggeltől napestig minden hullámhosszon egy dolgot hallottam és már nem tudtam kikapcsolni készülékemet és magamat kikapcsolni gyáva vagyok - egyre idegesebben villogó szemekkel néztem körül a gyomosodó világban ahol mint ősök bűneiért vezeklő próbáltam otthon érezni magam főtt bennem a gyűlölet: bádogfazékban szaros pelenkák csapdába fogott vadkan hörögve mélyesztette tulajdon testébe agyarát a sajnálatba vagy csodálatba merevedett beavatottak (megszépített disznófejek a kocsonyából) bámultak rám kényszerítve hogy szemükben újra szembenézzek magammal a lángpallossal paradicsomba kényszerített másnapos lázzal az arcán az első felkínált alma ízére gondolt mi jobb vala minden sűrített préselt konzervált ömlesztett csomagolt házhoz szállított garantáltan árleszállított extra s a lefokozott jóisten tudja még milyen bűnnél utálkozó arckifejezéssel halászták ki a mézbe keveredett legyet az irtózat hidegrázása vezetett ki a harag omladozó labirintusából ahol a zsákutcák is kiutak amíg kioldódott cipőfűzőmmel bajlódtam az utolsó vendég is elköszönt kihörpintve az áfonyáról leszűrt alkoholt ujjlenyomatoktól maszatos poharaikból úgy gyűlöltem őket hogy teljes erőmből falba vágtam a fejem és otthagyva kínba merevedett testem elrohantam és újra kiültem a völgy fölé hajló sziklára és vártam a jelenést közeledett de még nem lehetett kivenni vonásait gyönyörű volt a lenyugvó nap
