Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - Balázs F. Attila: A világban ahonnan jöttem (vers)
Balázs F. Attila lehelet-vásznán szellőben kúszó haja selyemmakramé úgy jött felém mint akinek küldetése van néha intett én hunyorítottam majd kidüllesztettem szemem de a vonásait nem tudtam kivenni ismerősnek tűnt emlékezni próbáltam és mind jobban vártam a találkozást felálltam leültem összedörzsöltem kezeimet beharaptam szájam szélét és amikor a legközelebb került hozzám alkony gyújtotta bíborkocsonyába merült s a lehulló sötét függönyön csak egy hidegen mosolygó csillag sütött át összehúztam magam vékony zakómban és nyugovóra tértem azaz megtértem de a megnyugvás nem akart jönni jöttek ellenben megfoghatatlan szörnyek az anyag áthatolhatatlan ködéből és én már rohantam is hallgatásuk súlyától roggyant h ázikók között és alvó városokon át próbáltam kiáltani de elfelejtettem minden szót amit ilyenkor szokás csak nyöszörögtem mint leragadt szemű kutyakölyök kései járókelők sajnálkozva megnéztek és továbbsiettek saját vagy mások otthonai felé mind hűvösebb lett az éjszaka elővettem kínai címtáramat (adresses) és kerestem egy nevet mely ismerősen hangzik egy számot amit tárcsázhatnék idegenül peregtek és a vonal túlsó végén ( ) a semmi röhögése az Isten komoran figyelt a fenyegetően fölém magasodó toronyból úgy nyüszítettem hogy a kóbor macskák sziszegve félreugrottak és leszorított farokkal eltűntek sötét odúikban s a világban ahonnan jöttem a záróra utáni világban kerestem egy helyet ahol------------------------------------------------
