Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - S. Forgon Szilvia: Metaforikus képalkotás a Szigeti veszedelemben (tanulmány)
Metaforikus képalkotás a Szigeti veszedelemben Zrínyi tehát ügyesen kombinálja a különböző tárgyú stíluseszközöket, de különösen a részletező, olykor túlzó hasonlatokat kedveli. Ezekkel éri el az eposznak a barokkra jellemző díszítettségét, túlbonyolítását, festőiségét. A hasonlatok gyakori használata mellett Zrínyi kedveli a metaforák különböző jelentésimpulzokat sűrítő hatását is. Teljes metaforáiban mind a viszonyított, mind a viszonyító7 megnevezése szerepel, s e kettőt rendkívül változatos formákban kapcsolja össze: Állítmányi szerkezetben: „Ez volt szigeti leventáknak virágja (V/62); birtokos jelzői szerkezetben: „S jó hír koszorúját, mely győzésbül kötve“ (VIII/27); határozói szerkezetben: „Ihon én is rabul mégyek teelődben“ (XII/41); értelmezői szerkezetben: „Látom de másfelől országunk oszlopja/Vitéz Veseléni jó lovát jártatja“ (XIV/10). A metaforák a halmozás révén olykor egy egész sort kitöltenek: „Mert Isten mi vezérünk és kemény paizsunk“ (111/47); néha pedig több sorra is kiterjednek: „Siralom és bánat ő hegyes fulánkja, Rövid gyönyörűség vala fája s tolla“ (XII/7) Csonka metaforát kevesebbet találunk a műben, de ezek is rendkívüli változatosságot mutatnak. Megtalálható közöttük a sablonos köznyelvi metafora típusa (a már említett virág-, eb-, kígyótársítások), de az egyéni képzettársításokat felmutató típus is (a nagyszerű feihő-metafora, a vértó-, a holltesthalom-, a borostyán-tölgy metaforapár stb.). A felsorolt szóképszerkezeteken kívül van még egy sajátos költői kép, mely a magyar költészetben nála jelentkezik először: az egyszavas metaforikus szó- összetétel. Csanda Sándor Balassi Bálint költészetéről írott tanulmányában megállapítja, hogy Balassi ezt a szóképszerkezetet még egyáltalán nem ismerte.8 Ezzel a költői képpel tudomásunk szerint Zrínyi élt először. Az egyszavas metaforikus szóösszetétel lényege az, hogy a viszonyított és a viszonyító kapcsolata nem két, egymástól távol levő szó közötti szerkezeti viszony formájában realizálódik, hanem egy összetett szó tagjai között fennálló szorosabb kapcsolat útján. Ilyen metaforikus szóösszetétel a Szigeti veszedelemben: „Kis szerencse-szellő az melyet hordozza“ (XII/66) „Örülök, ide hozott szerencse-szélvész“ (IX/45) „Nagy fegyver-szélvésszel.kemény pajzsa megtölt“ (VI/103) „Nem örül az Isten büntetés-vesszőben“ (XIV/63) Az első két idézetben a szellővel való párhuzamba állítás a szerencse forgandó- ságát, váratlanságát fejezi ki. A kép intenzív hatását még fokozza a viszonyított (szerencse) és a viszonyító (szellő) összetételi tagként való szerepeltetése. A harmadik idézet „fegyver-szélvész“ metaforájával a Deli Vid pajzsán csattanó ellenséges fegyverek zuhogását, süvítését érzékelteti a költő. A negyedik példában szereplő „büntetés-vessző“ metafora a már ismert „ostor“ kép szinonimája, tulajdonképpen annak letisztultabb változata. Az egyszavas metaforikus szóösszetételek közé sorolhatjuk a szerkezeti szempontból jelentős vértó és holttesthalom társításokat is:
