Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - S. Forgon Szilvia: Metaforikus képalkotás a Szigeti veszedelemben (tanulmány)
Irodalomtudományi műhely címen szerkesztőségünk új rovatot indít. Fiatal, pályájukat kezdő irodalomtörténészek munkáit kívánjuk ebben a rovatban bemutatni. Ennek jegyében közöljük S. Forgon Szilvia tanulmányát és Csanda Gábor vele polemizáló írását. S. FORGON SZILVIA Metaforikus képalkotás a Szigeti veszedelemben A Szigeti veszedelem költészetünk első monumentális alkotása. Azt is mondhatjuk: a Zrínyiásszal kezdődik a magyar nemzeti epika. E remekművet már többen méltatták, kiemelve eszmeiségét, barokk jellegét, politikai célzatosságát, de az eposz nyelvezetéről legtöbbjük lemondóan vélekedett. Még Arany János, Zrínyi csodálója is azt írta, hogy a költő „...minden léptén csikorgatva a forma bilincseit, törve a hajlani nem tudó nyelvet... holmi Ti- nódiak, Ilosvaiak közvetlen utódja“, kinek művében „a századokon át bizonyos költői formába verődött nyelv töredékei úgy hevernek, mint titáni kézzel összehányt szikladarabok.“1 Bírálói, kutatói, akik arra a következtetésre jutottak, hogy a Szigeti veszedelem nyelve nehézkes, darabos, sőt a mai olvasó számára egyenesen élvezhetetlen, nem az eposz teljes nyelvi-stilisztikai vizsgálata során jutottak ilyen eredményre. Az eposz ilyen jellegű feldolgozására mind a mai napig nem került sor. Klaniczay Tibor jó harminc évvel ezelőtt megjelent Zrínyi-tanulmányának bizonyos meglátásai óta senki sem foglalkozott behatóbban ezzel a kérdéssel. A Zrínyiász első olvasásakor talán fel sem tűnik, milyen gazdag a mű kettősképekben. Csupán a sokadszori úji '.olvasás döbbenti rá az olvasót az eposzban rejlő metaforák, hasonlatok, metonímiák és egyéb stíluselemek sokszínű palettájára. A Szigeti veszedelem szóképei közt előkelő helyet foglal el a metafora, mint nyelvi-stilisztikai szempontból is a legfontosabb kettőskép. Kövessük hát nyomon, milyen metafora- és hasonlattípusokat alkalmaz leggyakrabban a költő, szem előtt tartva az újabb szakirodalom megállapítását, miszerint a hasonlat valójában maga is metafora, illetőleg kettőskép.2 A források A Zrínyiász nyelvezete a göcseji dialektusban gyökerezik.1 A költőnek ezt
