Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Farnbauer Gábor: Fantazmák3. (gondolatregény)
Farnbauer Gábor sehová sem vezető fonalát gombolyító csillapíthatatlan alanyi metamorfózisban teljesedik be, amelyet nem sok — mindössze egy puszta elhatározás — választ el a testi Haláltól. 38.li Az a momentum, amikor a továbbélés alanya elszakad a továbbélés stratégiájától, önmagában tekintve, maga a Halál immanenciájának momentuma, a Halál legközvetlenebb életté tétele. Amely egyszerre teszi lehetővé azt, hogy az alany felszabaduljon a „stratégiai kötöttségek” alól, hogy a továbbélés stratégiáin kívülre, egyre közvetlenebbül Életté „ala- nyítva” magát, tovább-éljen, a tovább-élés egyes stratégiáinak korlátaitól mentesülve, de azt is, hogy az „alanyítás” kötöttségeitől felszabadulva, önmagát semmilyen formában nem alanyítva, magára maradjon a Halál tiszta lehetőségével, amely birtokában van (testi valójában is)... 39. Igazságunk — csak a fantazmák értelmében lehet. Ekkor a gondolat mintegy önmagát igazolhatja. A más állítások lehetőségével érvelve bizonyos állításokért — egy, a maga nemében autonóm érvelés határesetéhez juthatunk. 40. Ha a továbbélés alanya elszakad a továbbélés stratégiáitól, és tisztán Életté alanyítja magát, akkor egy olyan erkölcs fényébe kerül, amelynek szempontjából a cselekvő (magatartást tanúsító) Élet bármelyik alternatívája erkölcsön kívüli, mert a tulajdonképpeni kérdés az, hogy kell-e egyáltalán élni? Ami túlzásnak hangzik, de éppen ebben van a lényege. A „túlzás értelme” abban nyerhet érvényt, hogy valamely szélsőséges, de nem teljesen elvi kényszerhelyzetben, mi lenne a választás „hajlandóságának” tárgya? — Az Élet valamelyik alternatívája, vagy maga az Élet? 40.1 Saját alternatívánkban, amelyet művelünk, inkább kételkednünk kellene. Teljesen fölösleges benne hinni, hiszen épp elég hogy műveljük (ha lehet). 40.2 Márpedig az Élet „elsődlegesebb” alternatíva az Élet bármelyik alternatívájánál. De nem mintha az egyiket föl lehetne áldozni a másikért. Nem az utólagos kényszermegoldásról van szó, hanem az előzetes szabadbelátásról. Az Élet két alternatívája közül, ha kizáró viszonyba kerülnek (ilyen mindig van, ezt csak az tagadja, aki „egyik lehetőségének önbizalmában” szenved), az Élet összes alternatíváját kellene választani, vagyis a „harmadikat”, ami az Élet mint alternatíva. De ezt még annak előtte, hogy tényleg választani kellene. Ha képes az Élet alternatívájának választására, akkor a lehető legmesszebb elmehet Alternatívája életében. 40.3 Az életet mindig „valahogyan” éljük, és ezt általában össze is keverjük azzal, hogy élünk. 40.4 Ha egyik alternatívaként „tolerálja” a másik alternatívát, akkor engedményt tett. Ha az alternatívák lehetőségeként viszonyul bármelyik alternatívához (a sajátjához is), akkor győzött. Tehát nem a másik ember
