Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Farnbauer Gábor: Fantazmák3. (gondolatregény)
Fantazmák 3. nalzót akart nyelni, eszébe jutott, hogy korábbi gyermekkorában egyszer elbújt az utcabeli fiúkkal az út melletti bokrokban, ahol a nagyobb fiúk már mást szoktak csinálni, és benyálazott csuklójukon kemény fingáso- kat imitáltak, amikor a járdán arra sétáltak a felnőttek. És ott különböző reagálásokkal találkoztak. Volt, aki hamiskásan kuncogott, volt, aki mintha egyebet sem hallott volna, volt, aki felháborodottan körülnézett, volt, aki erkölcseiben megbotránkozott, volt, aki megbotránkozott erkölcseiben. És volt egy eset, amikor valaki leírhatatlan megdöbbenéssel a hangjában azt nyögte, hogy „e meg má micsodái!” ők pedig rögtön ráéreztek a metafizikai döbbenetre, mert ezt a tréfát már ismerték, hiszen esténként a réten heverészve órákig szoktak nevetgélni a csillagokon, tétlenül testiekben és szárnyukat bontogató gondolatokkal. 34. Az látszik létezőnek, aminek van „valamelyes” tartóssága. De némi tartóssága talán bárminek van, csak a mi érzékeink bizonyos időtartamnál rövidebb (hosszabb), bizonyos méretnél kisebb (nagyobb) tartósságokat (angyalok, szellemek) már nem képesek megkülönböztetni egymástól. Ezeknek sorozatát, egymásutánjuknak folyamatát érzékeljük csupán — mint valami más Valamit. 34.1 Az Evolúció (Világevolúció) a tartósságot biztosító tevékenységek formáinak egymást feltételező, egymásra alapozó organizmusa. 34.2 Az egyik „tevékenységi” forma huzamossága ontológiai „téglájává”, feltételévé és lehetőségévé válik egészen más „tevékenységi” formák huza- mosságbani létesülésének. Ez a kauzális viszony az Idő és a Tér. [„Szikla nincs”, hanem vannak ásványi molekulák, amelyek sokan együtt „szikla-formát” alkotnak. Ez a forma tartóssága értelmében létezik (létezőnek látszik), kering az űrben, és vagy lakatlan, vagy szokatlan.] 34.3 Ez a kauzális viszony néha látható, néha nem. Ha nem látható, akkor egy látvány ébred a szemlélőben: az Idő és a Tér. Néha látszódnak az „angyalok”, a „téglák” és a „fogaskerekek”, néha nem. Ha közvetlenül nem látható a kapcsolat „téglák” és „épületek”, „épületek” és „épületek”, „fogaskerekek” és „szerkezetek”, „szerkezetek” és „szerkezetek” között — ekkor mindannak a „helyén”, amit nem látunk: Időt és Teret látunk. 34.4 A szubmolekuláris evolúció formái (téglái) parányok, szemléletünkben egyszerűen anyaggá (matériává) olvadnak. Az angyali parányok sokaságának külön-külön láthatatlan tartóssága egy látszólagos létezőnek tűnik — ezért mi (látszólag) vizet iszunk, nem vízmolekulákat, sem pedig hidrogén* meg oxigénatomokat, még kevésbé elektronokat. 35. Kezdetben, és azután is, mindig van a Minden, ami lehet. A Mindenből kiáramlik a Puha (lég). A Puhából lecsapódik a Kemény (kő
