Irodalmi Szemle, 1991

1991/12 - Tóth László: Napló és töredék: nyolcvanas évek (tanulmány)

Tóth László

Gyűjteményt. A logika világos: történelmi tudatot és önszemléletet erősítő művek + a gyanús szerzők: Zalabai, Koncsol és Püspöki Nagy Péter (a Gyűjteményben). (Balla).

NŐ (HARASZTINÉ, GYURKOVITS, SZIGETI). A belső terv áttekintése után nem tudom tovább vállalni az irodalmi rovatot. Szigeti szerint marha voltam, hogy feladtam. Két eset lehetséges: vagy én voltam marha, vagy az elmúlt év decemberétől valóban erre ment ki a játék a főnöknő részéről, aki, igaz, korábban a legjobbkor segített rajtam, amikor kiállt mellettem azzal, hogy külsősként rám bízta a rovatot. Mindenesetre most még lehetséges volt egy szelíd, visz- szafogott, sőt: udvarias szakítás köztünk; később, ki tudja, lehetséges lett vol- na-e?

MÁS. Duba rajta van az Érdemes művész címre fölterjesztettek listáján. Ezt akarta?

Március 26., szombat

Hóesésre ébredtünk. Az öklömnyi pelyhekben hulló hó ugyan rögtön el is olvadt, de mégis följegyzésre kívánkozik. Emlékszem, 1970 áprilisának közepén még hóban hasaltunk a „buzérplaccon“ a szenici kaszárnyában.

SÁRSZÖGI CSILLÁ. Lovicsek reményét fejezte ki, hogy az idei drámapályázaton már más zsűri lesz, mint volt két évvel ezelőtt, a legutóbbin.* Ehhez tartozik, hogy a Csemadok ezentúl két tagot adna ingyen s bérmentve a zsűribe. Gondolható, kik is lennének ezek. Dusza felhördülése: „Mi köze a Csemadok- nak a drámához? Miért nem az írószövetség vállal részt a pályázatban?“ Ez igaz, csakhogy ez utóbbinak is ugyanazok a főkorifeusai (Petrik, Rácz), mint a Csema- doknak. A legüdvösebb talán az volna, ha magyarul is tudó cseh és szlovák tagokból állna a bíráló bizottság.

ESTE HÉTKOR KONCSOL ELŐADÁSA a csehszlovákiai magyar szépprózáról a művelődési ház Fórum-Műhely sorozatában. Érsekújvárból jött Du- naszerdahelyre, eléggé indiszponált volt, rögtönzése személyes vallomássá sikeredett, sietett a nyolc órai vonatra. Vele volt a felesége is (ritkaság!), aki folyton sürgette őt. Egyébként is megint megszervezetlen volt az egész, a céhbelieken (Berecken, Mészáros Karcsin, Grendelen, Balián, Barakon, Kendin, valamint a legfiatalabbakon - Világi Oszin, Nagyvendégi Éván és Czakó Jóskán-, továbbá rajtam) kívül alig voltak még négyen-hatan. Koncsol hátborzongató kérdése: nemzedéke vajon fel tud-e nőni az élményei szintjére? Hát az enyém? A mi tapasztalatainkat érvényes művekbe egyelőre nem mi foglaltuk: Mészöly Miklós- Erdély, Csapiár Vilmos - Csallóköz. Élmény és szemlélet. Hozzászólt: Bereck, Molnár J. (szokása szerint ostobán), Szigeti, Grendel, én. Koncsol szerint a hozzászólások jól kivehető írói karaktereket tükröztek. Nyolc előtt néhány perccel felállt és elment, de mindezt olyan megejtően csinálta, hogy nem lehetett haragudni rá. Még ezt megelőzően volt egy ugyancsak meghatóan tálalt mondata: aki Dubát nem tartja jó írónak, azt ő személyes ellenségének tekinti.

* Azt ugyanis én nyertem meg Az áldozattal, s emellett az Innen és túl ra nívódíjat is kaptam: érthető hát, hogy ekkora pimaszságot az elvtársak képtelenek voltak szó nélkül lenyelni.